Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre

fegyverkezik föl ellene. Erasmus Darwin beszél Zoono- miájában egy dongóra vadászó darázsfajtáról, mely­nek egy példányát megfigyelte. A darázs — rendes szo­kása szerint — röptiben fogta el a dongót. Heves szél fújt s ugyancsak belékapaszkodott a dongó szárnyvi­torláiba. A darázs lecsípte mind a kettőt. Majd lecsípte a potrohot s a fejet is, kétségtelenül azért — állapítja meg Erasmus Darwin — hogy könnyítsen a terhén, s ha úgy kényelmesebb, beérje inkább a legízesebb falattal, a puszta torral is. Le is vonja a következést: a darázs logikusan okoskodott, fölismerte az ok és oko­zat összefüggését, s úgy járt el, mint értelmes lényhez illik. Mily szívesen vaílaná ezt Fabre is, ha számtalan­szor megismételt kísérletei be nem bizonyították volna, hogy ez a darázsfajta mindig így jár el, akár fú a szél, akár nem, mert sohasem kell neki más, csak a tor, a legtáplálóbb falat! A kérdést az teszi végtelenül bonyolulttá, hogy a puszta ösztön cselekedeteihez még valami más is keve­redik, a minek elnevezésére az intelligencia szó talán túlságosan is súlyos kifejezés volna, de bizonyos, hogy ez a megnevezhetetlen valami igen sokszor a legbo­nyolultabb, véletlenül vagy mesterségesen előidézett körülmények helyes megítélésére képes. Fabre rend­kívüli fegyelmezettsége kell hozzá, hogy a logikus kö­vetkeztetés világos példáival szemben is fönntartással okoskodjék. Ha mi végeztük volna híres kísérleteit a temetőbogárral, aligha tudtunk volna kibúvót találni, s elismertük volna, hogy a körülményekkel hirtelen és jól számot vető bogár egyenesen az emberi értelem tör­vényei szerint cselekszik. Ez a könnyen és bárhol meg­figyelhető rovar a mezőn található apró hullákba rakja petéit, .miután gödröt vájt alá, hogy" betemethesse. Fabre madzaggal, kicsiny, függőlegesen a földbe szúrt pálcikára köti a holt egeret vagy madárhullát, s türe­lemmel lesi, mi fog történni. És megtörténik újra meg újra az, ami szinte kétségtelenné teszi, hogy a bogár tisztában van az okkal és az okozattal, mert alig vizs­gálódott néhány percig, máris rágja a madzagot, s addig rágja, míg földre nem hull a megszabadult tetem. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom