Kunoss Endre: Dajkakönyv (Pest, 1843)

Második rész. Lelki gondviselés

37

S ba ember nem, — az Isten nyújt segélyt, Főliánt búd mélyiböl, —

Mit értünk türelem alatti

Türelem alatt egy nemét értjük az önmegtagadásnak, azon lelki erőt t. i.melly nem csak azt tudja s akarja elviselni, mi őt bántólag érinti, hanem úgy hatalmában tartja a testet is, hogy ennek fájdalmai vagy más kellemetlenségei, meg ne háborítsák vagy el ne csüggesszék. Hasonló lelki erőt szegez a türelmesség minden mostoha külviszony , azaz életbeli baj és nyomorúság ellenébe is.

Mikép olthatni türelmet a kisdedbe ?

A kisdedbe leginkább példa és rábeszélés által olthatni türelmet. Káros következésü tehát e tekintetben ha mások csekély baj miatt panaszkodnak, vagy a kisded aprólékos panaszait fontossággal veszik, vagy a csekélységből nagy zajt csinálnak. Veszedelmes dolog az is, ha betegség vagy sértés alkalmával rendküvili aggodalmat mutatunk; ez mind önmagunk mind a kisded állapotát keseríti, azonfölül pedig az utóbbinál gyengíti a türelmet, mire különben legnagyobb szüksége van

Jegyzet. A türelemnek azon nemét, melly nem a megtörténtnek, vagy történőnek csendes hordozásában, hanem a megtürténendönek nyugalmas bevárásában, mutatkozik ; béketürésnck szokás nevezni. Ezt az által; lehet főkép a kisded tulajdonává tenni, ha rögtön teljesitni sürgetett kívánságaik betöltését gyakran s szándékosan elhalasztjuk, várakozásra utasítván őket.

Mind a két tulajdonra legtöbbször van szükségünk az életben ; azért semjmagunk eléggé nem gyakorolhatjuk benne magunkat, sem másokra nézve jótékonyabb dolgot — s elégedettség tekintetében mulhatlanabbul szükségeset nem cselekedhetünk, mint ha őket is szoktatjuk s megerősítjük e tulajdonokban.