Kunoss Endre: Dajkakönyv (Pest, 1843)
Előismeretek - Az ember
ö magára a lélekre nézve jótétemény; azért az örvendező ember leghajlandóbb ajóltevésre; viszont minél több jót cselekszik valaki, annál több öröme van. Iparkodjatok tehát folytonosan jót cselekedni, hogy folytonos örömben részesülhessetek. Kikkel cselekhetnek azonban legtöbb jót a gyermekek ? Mi gyermekek legtöbb jót cselekedhetünk azokkal, kik kevesebb testi és lelki tehetségekkel bírnak nálunknál’; kik tehát sem nem olly erősek, sem nem olly gondosak és vigyázékonyok mint mi. S ezek a mi gyenge testvéreink, rokonink, tanuló - vagy játszótársaink; zselléreink vagy szomszédink gyermekei, szóval mind azon kisdedek, kik magokkal még jótehetlenek. Mikor kezdenek a gyermekek alkalmasokká lenni jóságos cselekedetekre ? Alkalmasokká kezdünk lenni jóságos cselekedetekre, mihelyt a jót a rosztul, az illendőt az illetlentül, s a szépet a rúttól megkülönböztetni tudjuk, s a nálunknál gyengébb és tudatlanabb kisdedeket azokra figyelmeztetni elég okosak vagyunk. Jegyzet. Jónak mondunk minden olly cselekedetet, mellynek magunkra vagy másokra nézve, vagy pedig mind kétrészre örvendetes következése van; illyen p. v. a. szófogadás, szorgalom, tisztaság stb., rósz pedig az, miránk vagy embertársainkra szomorúságot vagy veszedelmet hoz; p. o. engedetlenség, lomhaság, tisztátalanság stb. Illendőnek mondjuk azt, a mi emberi méltóságunkkal és szokásainkkal megegyeztethető, s talán azok által, kötelességünkké tétetik, p. o. szüléinknek vagy más tisztes férfiaknak kezet csókolni, mindenkit nyájasan köszönteni stb. Mikép tehetnek jót a gyermekek náloknál gyengébbekkel V Nálunknál gyengébbekkel úgy tehetünk jót, ha azokat gyermeki hibáikra figyelmeztetjük, s azokrul elszok-
