Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
az ilyen felszaporodó eseteket már nem lehetett elhallgatni, de azokat azután vagy az oltás eredménytelen voltával, vagy pedig azzal akarták kimenteni, hogy a kitört betegség nem az igazi, hanem a „hamis himlő“ vala, mire azután Bousquet pályanyertes munkájában gúnyosan megjegyzé, „hogy a himlőoltás nagyobb dicsérete kedvéért vagy az oltást kellett hamisnak nyilvánítani, vagy a himlőt!“ Midőn azonban az idő folyásában folyton felszaporodtak az oltottak megbetegedési esetei, sőt újabb járványok is törtek ki, az oltás . ellenzőinek érvei is mindinkább nagyobb súlylyal kezdtek latba esni, sőt egyes hívőket annyira megzavartak, hogy pl. Gregory, a londoni himlő-kórház nagy tekintélyű és hírneves igazgatója, élete alkonyán egész működését tévesnek és hiábavalónak nyilvánítá. Végre, a revaccinatiónak a porosz hadseregbe való behozatala által, (1834) hivatalosan elismertetett, hogy azon tétel, mintha az oltás ereje az egész életre kihatna, tarthatatlan. Tagadhatatlan, hogy a revaccinatio szükségének elismerése az ellentábor győzelmének tekinthető. Az antivaccinatorikus mozgalom azonban még egy lépéssel tovább ment a támadásában: nem érte be azzal, hogy a himlőoltást meddőnek mondja, hanem azt egyenesen károsnak is nyilvánította. Kezdetben csak annyiban, hogy az oltás maga betegségeket idéz elő, később úgy is, hogy általa betegségek is vitetnek át az emberi organismusba, így különösen a syphilis. Ezen támadás az oltás védelmezői részéről kezdetben szintén egyszerűen tagadtatott, míg később, hosszú harcz után, mely a párisi orvosi akadémiát éveken át izgalomban tartotta, az oltás okozta syphilis lehetősége elismertetett. Antivaccinatorikus oldalról ez után még az ezen kérdésben általában lehetséges utolsó támadást intézték a himlőoltás ellen, a mennyiben azzal vádolták, hogy az oltás által nemcsak syphilis, hanem még sok egyéb betegségeket is oltanak az emberekbe ; lrogy az oltás behozatala óta és annak következtében pl. a tüdővész, a typhus és még egész sora az egyéb betegségeknek gyakoribbá vált. Mindezen állításokat igen nagy statistikai apparátussal védelmezik. Ezzel szemben a védelem azon statistikai tények bebizonyítása körül csoportosul, hogy a himlőoltás behozatala óta a himlő- betegség úgyszólván megszűnt, és hogy ha oltottak meg is betegednek, ezeknek halandósága sokkal kisebb, mint a nem oltottaké, hogy tehát a védelem, bár az feltétlennek és az egész életre kihatónak nem tekinthető, tényleg, még pedig nagy mértékben, mégis fennáll. Ezen oldalról is tömérdek statistikai adatot állítunk csatasorba. Hogy a himlőoltás mellett és ellene vívott hosszadalmas és szövevényes statistikai harczban könnyebben eligazodjunk, czél- szerü lesz a mellette és ellene felhozott statistikai érveket
