Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Függelék
58 részéről új módszeremet a kérdések egész sorozatára alkalmaztam : így a lakásviszonyoknak a fertőző betegségekre való befolyására, a hol az elhaltak lakviszonyait ugyan kipuhatolhatjuk, de az élők lakviszonyai ismeretlenek ; szintúgy a vagyonosság befolyásánál a halálokokra, a hol szintén csakis a halottak vagyonossági állapotát ismerhetjük, az élőkét uem ; végül a szülők korának befolyásánál a gyermekek életerejére, a hol a szülők korviszonyait minden gyermekhalálozás esetén ugyan megállapíthatjuk, de az egész népességre vonatkozólag nem. Ha mármost Lorinser igazgató úr az én okoskodásomat önkényesnek, a levegőből kapottnak nevezi, erre csak azzal válaszolhatok, hogy az egyszeregy hatalma ellen a leghatározottabb állításokkal sem lehet küzdeni. A ki valamely számítás helytelenségét állítja, az a hibát is köteles kimutatni. Sürgősen felkérjük Lorinser urat ennek kimutatására, de nagyon kételkedünk benne, hogy ez neki vagy bárki másnak sikerülhessen. ifi Az előadott érvek elégségesek arra, hogy az alkalmaztam új módszer helyességét általában mindazon problémákra bebizonyítsák, melyekre az vonatkozhatik. A mi azonban annak különleges alkalmazását a himlőoltási statisztikában illeti, Lorinser igazgató még azt a kifogást teszi, hogy nem sikerült bebizonyítanom, mennyiben okozhatná a nemoltottak nagyobb halandóságát az a körülmény, hogy köztük több gyermek is létezik. Ezek után tehát azt kellene hinnünk, mintha az én statisztikám nem is törődnék a betegeknek korszerinti részletezésével. Ámde tábláim mindegyike a korviszonyoknak nagyon is beható részletezését nyújtja. Ezek ugyanis a következő, inkább túlbő mint túlszűk fokozat szerint vannak felosztva: 0—1, 1—5, 5—20, 20—30, 30—40, 40—60 évesek, ennél idősebbek s ezen felül még ismeretlen korúak. Készemről, bevallom, hogy nekem ezen részletezés mindig túlságosan apró- zónak látszott és mindig azzal a benyomással tekintettem tábláimra, hogy ezen számos korcsoportnak nagyobb csoportokra való összefoglalása által a munka áttekinthetőségben csak nyerne. Ámde Lorinser úr kapaszkodik az 1—5 és 5—20 évesek két korcsoportjába és azt állítja, hogy ezen 5, illetve 15 korévnek egy-egy csoportba való összefoglalása által a helyes állapot megismerését egyszerűen lehetetlenné tettem. Szerinte ugyanis nekem egyes korévek szerint kellett volna haladnom, azaz magából ezen két csoportból nem kevesebb, mint még 20 alcsoportot kellett volna alkotnom ! Minthogy pedig ezt nem tevém, egyszerűen „megfosztottam magamat annak lehetőségétől, hogy a gyermekkor befolyását figyelemmel kisérhessem".
