Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az oltóellenes iskola statisztikai bizonyítékainak dialektikája
32 kényszeríttettem, hogy az oltásellenes bizonyítékok statisztikai alapja bizony vajmi megbízhatatlan. De az előrebocsátottak után állíthatom, hogy engem semmiféle tudományos elfogultság, csakis a tények logikája, valamint az ellenséges táborból származó bizonyítékokban való számtalan és majdnem kivétel nélküli csalódások bírtak ennek az álláspontnak az elfoglalására. Abból a szándékból, hogy saját tapasztalataimon mások is okuljanak — mi mellett még szemem előtt lebegett Schopenhauer azon helyes megjegyzése, mennyire kívánatos volna az álokoskodás dialektikáját is rendszerbe hozni — bizonyos főalakokra igyekszem hozni azon hamis statisztikai bizonyításokat, a melyekkel útamban találkoztam. Ezeknek az ismertetése képezi a jelen értekezésnek a feladatát, a melyben a legelterjedtebb statisztikai hibaforrásokat hét typikus alakra igyekeztem visszavezetni. * 1. Óvakodjunk mindenekelőtt az elől, hogy a statisztikai adatoknak az író által nyújtott magyarázata által Ítéletünket már előzetesen befolyásoltatni ne engedjük. A közönséges álokoskodásnak is egyik legelterjedtebb fogása, hogy épen a leghomályosabb bizonyítékot mint „magától értetődőt“ szereti bemutatni. A himlőoltási vitában is, nem egyszer fogjuk tapasztalhatni, hogy az írók gyakran a legelbizakodottabb hangon idézik az olyan statisztikai adatokat, melyek szerintök az oltás teljes meddőségét „a legvilágosabban“ bebizonyítják, holott közelebbi vizsgálat után meglepetésünkre azt tapasztaljuk, hogy azok vagy semmit sem jelentenek, azaz a véderő kérdésével, semmiféle, legkisebb összefüggésben sem állanak, vagy pedig éppenséggel az ellenkezőjét, t. i. a himlőoltás véderejét bizonyítják. így pld. Reitz,x egy szt.-pétervári nagy gyermek-kórház eléggé híres igazgatója, a bécsi közkórházban tett, az oltásnál természetesen kedvező észleléseket, avval véli megdönthetni, 1 1 A felhasznált példákat azon oltáselleni munkákból vettem, melyeket behatóbb tanulmány tárgyává tettem. Hogy az idézeteknél ne kelljen mindig az összes czimeket ismételni, itt közlöm azoknak czímeit: W. Beitz, Oberarzt des Kinderspitals, St. Petersburg. Versuch einer Kritik der Schutzpockenimpfung, St. Petersburg 1873. Adolf Vogt, ordentlicher Professor der Hygiene an der Hochschule in Bern. Für und wider die Kuhimpfung und den Impfzwang. Bern 1879. Ugyanaz. Alter und neuer Impfglaube, Bern 1881. Lorinser értekezései a „Wiener medizinische Wochenschrift“ 1872, 1873, 1873, 1880-iki évfolyamaiban. Hermann-nak észlelései ugyanazon folyóirat 1836-ik évfolyamában, egyéb értekezései az 1870-ík évfolyamban, valamint a „Wiener medizinische Zeitschrift“ 1873-ik évfolyamában.
