Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Az intenzitási számítás helyes voltának általános bebizonyítása
26 csakis a halottak tömegéből következtetések le nem vonhatók, hanem hogy erre okvetlen szükséges, hogy az észlelt jelenség az élők tömeg-érői is ismertessék. A himlőoltási statisztika ugyanezen nehézségekkel kénytelen megküzdeni. Mi ugyanis csakis a halottakról állapíthatjuk meg, vájjon oltottak vagy nem oltottak voltak-e, de az élőkről nem. Ennek következtében azonban a himlőhalálozás igazi nagysága felől, t. i. arra, vájjon 100 élő egészséges oltoitból kevesebb halt-e el, mint ugyanannyi nem oltottból, választ nem adhatunk. Világos ugyanis, hogy tisztán abból a körülményből, hogy a himlőhalottak közt több nemoltottat mint oltottat találunk, következtetéseket még nem vonhatunk, minthogy ez annak a körülménynek is lehet a következménye, hogy az élők közt is több a nemoltottak száma. Az oltást ellenző iskola ez okból nem is mulasztotta el ezt a nehézséget saját szempontjából kiaknázni, folyton utalván arra, hogy oly statisztikai dokumentum, a mely erre az alapvető kérdésre válaszolna, mely tehát a himlőhalandóság egyetlen direkt mértékét nyújtaná, egyszerűen nem létezik. Az érintett nehézség, melyet az élő tömegek problemájá nak is nevezhetnénk, tulajdonképen általánosabb természetű nem, csak a halandósági statisztikára vonatkozó. Ha pl. a gyermekek betegségeiről azt kutatják, mennyiben függnek ezek össze akár a szülők vagyonosságával, akár azok korával, itt nem csak az elhalt gyermekekről, hanem az egész népességről kellene a különböző életkorokban élő szülők számát ismernünk ; ha a pinczelakások befolyását a járványok fellépésére vizsgáljuk, nem elegendő, ha csakis a járványba esett betegekről tudjuk, hányán laktak pinczében, hanem tudnunk kell azt is, mennyit tesz a pinczében lakók összes száma, hogy ehhez az ebből kikerült betegek számát viszonyíthassuk, azaz a betegedési koefficienst kiszámíthassuk. Ezt az általános nehézséget tehát csak a halandósági statisztika speciális szempontjából lehetne az élők tömege problémájának nevezni; helyesebben és általánosan a törzstömegek problémájának mondhatnék, a mennyiben mindezen esetekben azon nehézséggel állunk szemben, hogy csakis az észlelés tárgyát képező, tehát kezünk ügyében levő tömeget vizsgálhatjuk bizonyos szempontok szerint, míg a koefficiens megállapítására szükséges törzstömeg számait nem. Én mármost távolról sem azt akarom állítani, hogy valamely koefficenst ezen törzstömeg ismerete nélkül meg lehetne megállapítani. Hiszen az ilyen koefficiens nem egyéb törtnél, a melynek számlálójába az észlelt esetek, nevezőjébe pedig
