Kovács Pál: A' nevendék nőnem (Pest)

Nevelés - Második rész. Lelki nevelés - I. Általános észrevételek

vet; míg eljő az idő, mellybenegy idegen mátka , egyszerre egy szokatlan, egészen líj világba ragadja. ’S melíy ritka a’ leány, ki e’ nagy változásra, illőn el* legyen ke'szűlve, ’s ele'g lelki erővel ’s kiállt világi viszontagságokkal edzve , eltűrésére e’ nagy ugrás bddító zuhanásának. Jajgató [fuldoklások köztt, könnyel ázó szemekkel, mintegy eszmélet nélkül tétetik többnyire kocsiba a’ messzebb vitetendő menyasszony , — kifárad a’ férj vigasztalásaiban, inig ő kifáradhatatlan — sopán- kodásiban , pedig egy pár hét vagy hónap múlva kedves lesz az új hon, ’s átlátja — milly jó néki ott lennie! —• ’S mind ez mért van így? — mert ritka leány lép kellő előkészületekkel e’ fontos pályára, — ritkának adódik alkalom világot esmerni csendes otthoniságában , ritkának van előleges helyes esmérete ön rendeltetéséről, — ’s ritkában kelletig kifejtve a’ lelki erő , hogy azt egy kis változás zavarba ne hozza ’s szembe szállni egy kis sorsvésszel — el ne rémüljön! — Ugyan miből áll a’ mi leány nevelésünk ?! nézziik-át a’ bölcsőtől, nevelő intézeteken keresztül, egész a’ menyasszonyi kézfogéig. A’ világról még legkevésbé sem eszmélő kisded leányka, tele pántlikázva ^ csipkékbe takarva hordozta- tik , mint mutatni való kép. A’szemesebb nevendéknek , megszólalás után , idétlen tréfái — éles elmét gyanítat- va — dicsértetnek. Most egy kicsit kezd már csinosod- ni, haja tisztán— simán fűsülve, fodoritva, — ruhája mármár divatbeli, — mellé ha még egy kellemes idomú ábrázat is van a’ természettől adva; minden szemnél, melly rajta megakad — hányszor lesz oka hiúvá lenni e’ nyilatkozásokon: ,,beh szép — beh szép kis leány !<£ — Most fővárosba, nevelő intézetbe viszik. Itt megtanulja mi szép, mi nem szép? azaz, mint üljön, álljon, menjen, beszéljen, nevessen — hogy — szép legyen! Majd egykét hímzett erszényt, vagy dohányzacskót apja névnapjárajvagy egykét—a’mestertőlkijobbítoU