Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
20 Stern, ségét, a vesében pedig többnyire csak kisfokú és gyors visszafejlődésre képes elváltozásokat okoz, melyek fehérjének és hyalin hengereknek a vizeletben való megjelenésében nyilvánulnak. Kórbonctan. Visszeres vérbőség esetén a vesék duzzadtak, sötétpirosak, a rendesnél tömöttebbek. Az igen erősen vértelt stellula? Ver- heynii feltűnően látszanak, a vesék átmetszésénél bőven folyik vér, a metszlap sötétpiros, a velőállomány sötétebb a kéregnél. Hosszabban fennálló pangásnál «.cyanotiTcas induration fejlődik, amikor is a vesék szürkésvörösek és feltűnően kemények. Górcsövileg a kötőszövet szaporodása, kisfokú elzsirosodás és a hámsejtek sorvadása látható. Ezen állapot hosszabb fennállta után nagyobbfokú sorvadás következhet be. Kóroktan. Az összes körfolyamatok, melyek általában a keringés megnehezítésével járnak, a vesében is pangást okoznak : a szív és szívburok megbetegedése, tüdőlégdag stb. Ezekhez járulnak még azon megbetegedések, melyek a vérnek a vesevisszerekből és a vena cava inferiorból való elfolyását nehezítik : a vesevisszerek, a vena cava inf.? thrombosisa (1. lej.), ezen edényeknek tumorok (pl. a terhes méh) által való compressiója stb. Tünetek. Pangásos vesénél a vizelet jellemző elváltozásai találhatók: mennyisége csökken, fajsúlya nő, színe sötét és belőle gyakran bőséges, vörhenyesen színezett uratüledék válik ki ; fehérjét tartalmaz, rendesen meglehetősen csekély mennyiségben, (a főzési próbánál többnyire nem több mint Vio térfogatot, olykor azonban múlólag többet is), továbbá szórványosan hyalin hengereket és egyes vörös vérsejteket. A kórisme az említett vizeletelváltozáson és a többi klinikai tüneteken (pangásos jelenségek a többi szervekben, a primaer, pangást okozó megbetegedés kimutatása) alapul. Nehézségeket okozhat egy egyidejű nephritis (különösen zsugorvese) kimutatása a pangásos vese mellett. Ilyenkor sokszor csak «ex juvantibus» lehet felállítani a diagnosist: tiszta pangásos vesénél a vizeletből a fehérje és hengerek eltűnnek, mihelyt sikerül a pangást (pl. a szívműködésnek digitalisszal való erősítése által) megszüntetni. II. Infarctus haemorrhagicus. (Véres tömülés.) Ha az arteria renalis egy ágát valamely embolus (vagy, ami sokkal ritkább, thrombosis) eltömeszeli, a hozzátartozó veseterületen elhalás fejlődik, mivel ezen érterület üterei nem bírnak anastomo- sisokkal. Kórbonctan. A veseiofarctus egy tisztán kiemelkedő, kúpalakú (át- metszeten ékalakú) sárgás-fehér vagy szürkés-fehér terület, melyet hyper- gemiás öv szegélyez. A kúp csúcsa a vesehilus felé fordult, alapja a vese felületén van. Az infarctusok nagysága igen különböző; a legkisebbek mintegy babnyiak, a legnagyobbak (a veseütér törzsének embóliájánál) az egész szervre kiterjednek. Az infarctus górcsövi vizsgálatánál anaemiás nekrosist találunk, a széli részeken vérbőséget és vérzéseket, helvenkint sejtes beszürődést. Az elhalt szövet helyenkint szétesik és felszívódik, a környezetben pedig kötőszövetújképződés jön létre. Végre az infarctus helyén egy többé-kevésbbé mély behúzódást talá-
