Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
-4 húgyszervek betegségei. 17 ződés esetén a vesét néha szorosan a hasfalak alatt találjuk, máskor egészen a kis medencében : a veseedények ilyenkor megnyúltak. «Mesonephronst, azaz a dislocált vese mesenleriumát csak egész szórványos esetekben találták. Néha a vese más hasi szervekkel van összenőve. Egyes esetekben hydronephrosist (1. lejebb) találtak, amely a rendellenes mozgékonyságnak következménye is, oka is lehet. Egyébként pedig egyidejűleg rendesen a többi hasi szervek is lesülyedtek, különösen a gyomor és a colon transversum (enteroptosis). Kóroktan. A vesét rendes körülmények közt mindenekelőtt a zsíros tokját körülvevő feszes kötőszövet («fascia renalis») rögzíti. Különösen fontosak ama kötőszövet-kötegek, melyek mint a vese rostos tokjának folytatásai a veseedények mögött az aortáig és rekeszig húzódnak, valamint azok is, melyek a veseedényeket a hátsó hasfallal kötik össze. A vese, a hasfal, a hashártya stb. többi ú. n. rögzítő készülékeinek jelentősége még vitás. A vándorvese kóroktanában nagy szerepet játszik a boneztani praedispositio, mely abban áll, hogy a fent- említett kötőszövet-képletek feszessége és ruganyossága hiányos és részben valószínűleg a hátsó hasfal is másként configurált. A vese normalis odaerősítése jobboldalt gyengébb, mint baloldalt ; ezért a jobb vese sokkal (mintegy 15-ször) gyakrabban válik rendellenesen mozgékonnyá, mint a bal. Nőknél a kötőszövetnek veleszületett és (a mindjárt említendő káros befolyások következtében) szerzett engedékeny volta sokkal gyakoribb, mint a férfiaknál. Ez magyarázza, hogy a vándorvese nőknél mintegy 8-szor gyakoribb, mint férfiaknál. Fennálló praedispositio esetén a vesék rendellenes mozgékonyságát a következő, a veséket helyzetükben meglazító befolyások segítik elő vagy hozzák létre : a hasprés jelentékeny, gyakran ismétlődő megerőltetései ; az egész test erős rázkódtatásai ugrásnál, lovaglásnál stb ; a vesetájra való heveny vagy idült traumás behatások. Ilyeneket tulajdonítanak nevezetesen az ismételt, gyorsan egymásután következő szüléseknek, továbbá a fűzés befolyásának, vagyis két oly körülménynek, melyek érthetővé teszik, hogy méi't illeti túlnyomóan a női nemet e betegség. Gyors és nagyfokú lesoványodás szintén a vándorvese keletkezését elősegítő momentum, mert a fentemlített tényezők befolyása alatt megkönnyíti a vese mozgékonyságát. Hogy a hasfalak ellazulása szintén elősegíti-e a vándorvese létrejöttét vagy pedig ugyanazon okok egyidejű eredményének tekintendő-e, nehéz eldönteni. Mindenesetre a sovány, petyhüdt hasfalak igen megkönnyítik a vándorvese kimutatását. A vese térfogatának nagyfokú növekedése, mint hydronephrosisnél és új képleteknél, dislocatióját szintén elősegíti. Tünetek. A vándorvese nem ritkán szubjektív tüneteket egyáltalán nem okoz. Más esetekben a betegek igen változó intenzitású, különféle nehézségekről panaszkodnak : a hasban való nyomás és nehézség érzetéről, amely időnkint vagy állandóan fájdalommá fokozód- halik ; különösen a test mozgásai és rázkódásai fokozzák vagy hozzák létre az egészen a lábakba kisugárzó fájdalmakat. Továbbá Mering : Belgyógyászat. II.
