Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. 41 Ha a házi viszonyok az ily ápolást nem engedik meg, vagy a beteg számára otthon a feltétlenül szükséges nyugalmat megteremteni lehetetlen, akkor — hacsak lehetséges — sokkal jobb őt egy kórháznak átadni. A typhus prophylaxisának mindenekelőtt a betegektől eredő fertőzést kell megakadályoznia. A főveszély a székürülésekben rejlik. Az ezekkel még a reconvalescentia időszakában is egy ideig kiürülő bacillnsokat legbiztosabban elöli a bélsárnak legfeljebb négynapos mésztej (egy kanál oltott mész, 2—4 rész víz) egyenlő mennyiségével való keverése, közvetlenül a betegágy mellett. (Ezen keverék egy óráig álljon.) Alaposan megtisztítandó szintén mésztejjel az az árnyékszék is, ahova ezután a bélsár kiüríttetik. A használt ágytálakat mésztejjel kell kiöblíteni és kívülről is lemosni. A vizelettel és néha a köpettél is ürített bacillusokat 5°/o karbolsav vagy lysol egyenlő mennyiségének hozzátételével pusztítjuk el. A betegek által használt fehérneműt legjobb közvetlenül az ágy mellett 3% karbolt tartalmazó szappanvízzel telt edénybe dobni és a főzés előtt szóda hozzátételével kifőzni, hogy a mosónő se fertőzze magát. A betegség lefolyása után a matrácokat stb. áramló gőzben sterilizál tatjuk, vagy ha ez nem lehetséges, széjjelszedetjük és egyes részeiket kifőzetjük. Az ágyat és padlót 3% karbolsavval vagy mésztejjel lesuroltatjuk, ép úgy az olaj- vagy emailszínek- kel festett falakat is. Tapétákat kenyérbéllel kell ledörzsölni. Azon orvos, aki elmulasztja az ürülésekben lévő baeillusok elpusztítását, súlyos mulasztást követ el a közegészséggel szemben. A typhusbetegekkel érintkező személyeknek, mindenekelőtt az ápolószemélyzetnek és orvosnak mindig gondolnia kell arra, hogy elégtelen elővigyázat esetén nemcsak magukat fertőzhetik, hanem az aetiologiánál leírt módon másokra is átterjeszthetik az infectiót. Ezért a beteg minden érintése után gondosan desinficiálják kezeiket és cseréljék ki a netalán a beteg ürülékei által valamikép szennyezett ruhaneműket. A betegségnek a környezetre való átterjedését az orvos csak akkor akadályozhatja meg biztonsággal, ha a beteg ápolását egy a szükséges rendszabályokkal tisztában lévő személy intézi. Ez persze lehetetlen, ha majd ezen, majd azon családtag segédkezik a betegnél. Ilyenkor az epidémiát csak úgy lehet megakadályozni, ha syste- matikusan desinficiáljuk mindazon személyek ürülékeit, akiknél bakteriológiai vizsgálattal typhusbacillusok lettek kimutatva, amint ezt Koch Trier környékén keresztülvitte. A megbetegedésnek különösen kitett személyeknél, nevezetesen az angol és német gyarmati csapatoknál újabban prophylaktikus immunisatió-t kísérlettek meg. Hatékonyságáról végleges Ítéletet mondani még nem lehet, az eredmények azonban látszólag biztatók. A ber_ lini ((Institut für Infectionskrankheiten» véleménye szerint az ajánlott módszerek közül Pfeiffer és Kolle eljárása éri el legjobban a kitűzött célt, hogy t. i. a beoltott ember vérében erős, bakteriolytikus tulajdonságokat hozzon létre. 60°-ra való, körülbelül két órai hevítéssel elölt typhusbacillusok emelkedő mennyiségét fecskendezik be a has bőre alá 2—3 ízben, 8—10 napos szünetekkel.
