Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)

Romberg E.: Heveny fertőző betegségek

30 Bömberg, böznek. A törzsön, különösen a hason fejlődnek ki átlag 10—20 pél­dányban, néha bővebben is és ilyenkor a végtagok proximalis részére és a nyakra is átterjednek. Néhány nap után ismét elhalványulnak, de már előbb egy újabb csoport roseola jelent meg és így folyto­nosan újabb rohamokban fellépve, rendesen két hétig eltart az exanthema. Az arc és a végtagok periferikus részei mindig mentek maradnak. Röviddel a roseolák eltűnése előtt a hason, szórványosan a mellkason is, gyakran igen sűrű miliaria crystallina képződik ki. A reconvalescentiában csaknem mindig a bőrnek kisfokú hámlása áll be. Majdnem rendszeresen kezd ekkor a hajzat is kihullani, különösen erősen nehány héttel a láz megszűnte után. Nehány hónap leforgása alatt azonban teljesen pótlódik. Rendkívül gyakran jelennek meg a felkelés első kísérletei után bokaoedemák, ritkábban kis bőrvérzések az alszárakon. Egyes betegek a betegségnek szintén későbbi szakában és a reconvalescentiában nagy hajlandóságot mutatnak fnrunculusok és bőrtályogok képződésére. Decubitus fellépte a keresztcsonton, lapoc- töviseken vagy a sarkakon majdnem mindig elkerülhető. Mint mélyre­hatóié, száraz vagy nedves gangraena jelenik meg vagy pedig subeután, a megbetegedett szövet necrosisával járó phlegmone jellegével bír, amely többnyire a betegség legsúlyosabb szakában jelenik meg oly betegek­nél, akik székletüket és vizeletüket maguk alá bocsátják. Néha külső sérülésekből kiindulva erysipelas fejlődik ki. Fontos tudnunk, hogy a typhusnál herpes csak egészen kivételesen fordul elő. A régibb szerzők által jellemző typhus-tünetként leírt táches bleuatres-ok a typhussal nincsenek összefüggésben, hanem igenis a lapos tetvekkel. Különös lefolyású alakok. Recrudescentiák (lázújulá- sok) és recidivák (visszaesések). Az esetek egy részében, a lipcsei klinikán pl. több, mint tizedrészében, a betegség még nem fejeződött be a láz egyszeri leszállásával. Még mielőtt a hőmérsék subnormálissá lett volna, újból fellép a láz, új roseolák támadnak, a lép újból meg­duzzad : recrudescentia állott be. Vagy pedig a láz teljesen megszűnik, bizonyos számú — többnyire 4-nél nem kevesebb és 17-nél nem több — lázmentes nap következik. Ekkor újból láz keletkezik roseolák és friss lépduzzanat kíséretében : recidiva állott be. A lázújulások és vissza­esések nem alapulnak újabb fertőzésen, hanem azon, hogy az első meg­betegedés által szerzett immunitást a még a testben lévő bacillusok legyőzik. Nem véletlen dolog, hogy a recidivák túlnyomó száma az enyhébb megbetegedések után fejlődik ; ezekről a kísérleti tapasztala­tokkal való analogia szerint fel kell tételeznünk, hogy csak mérsékelt védelmet hagynak hátra az újabb megbetegedésekkel szemben. A re­crudescentia épúgy, mint a recidiva, az eredeti betegség ismétlődése. Épúgy, mint újból fellépnek a roseolák és a léptumor, a lázmenet is gyakran az első roham lázgörbéjéhez hasonlít, a bélben pedig a nyirok­készülék újabb megbetegedése áll be. Bélvérzés és perforatiós peritonitis, az előbbi tüdőmegbetegedések,

Next

/
Oldalképek
Tartalom