Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
30 Bömberg, böznek. A törzsön, különösen a hason fejlődnek ki átlag 10—20 példányban, néha bővebben is és ilyenkor a végtagok proximalis részére és a nyakra is átterjednek. Néhány nap után ismét elhalványulnak, de már előbb egy újabb csoport roseola jelent meg és így folytonosan újabb rohamokban fellépve, rendesen két hétig eltart az exanthema. Az arc és a végtagok periferikus részei mindig mentek maradnak. Röviddel a roseolák eltűnése előtt a hason, szórványosan a mellkason is, gyakran igen sűrű miliaria crystallina képződik ki. A reconvalescentiában csaknem mindig a bőrnek kisfokú hámlása áll be. Majdnem rendszeresen kezd ekkor a hajzat is kihullani, különösen erősen nehány héttel a láz megszűnte után. Nehány hónap leforgása alatt azonban teljesen pótlódik. Rendkívül gyakran jelennek meg a felkelés első kísérletei után bokaoedemák, ritkábban kis bőrvérzések az alszárakon. Egyes betegek a betegségnek szintén későbbi szakában és a reconvalescentiában nagy hajlandóságot mutatnak fnrunculusok és bőrtályogok képződésére. Decubitus fellépte a keresztcsonton, lapoc- töviseken vagy a sarkakon majdnem mindig elkerülhető. Mint mélyrehatóié, száraz vagy nedves gangraena jelenik meg vagy pedig subeután, a megbetegedett szövet necrosisával járó phlegmone jellegével bír, amely többnyire a betegség legsúlyosabb szakában jelenik meg oly betegeknél, akik székletüket és vizeletüket maguk alá bocsátják. Néha külső sérülésekből kiindulva erysipelas fejlődik ki. Fontos tudnunk, hogy a typhusnál herpes csak egészen kivételesen fordul elő. A régibb szerzők által jellemző typhus-tünetként leírt táches bleuatres-ok a typhussal nincsenek összefüggésben, hanem igenis a lapos tetvekkel. Különös lefolyású alakok. Recrudescentiák (lázújulá- sok) és recidivák (visszaesések). Az esetek egy részében, a lipcsei klinikán pl. több, mint tizedrészében, a betegség még nem fejeződött be a láz egyszeri leszállásával. Még mielőtt a hőmérsék subnormálissá lett volna, újból fellép a láz, új roseolák támadnak, a lép újból megduzzad : recrudescentia állott be. Vagy pedig a láz teljesen megszűnik, bizonyos számú — többnyire 4-nél nem kevesebb és 17-nél nem több — lázmentes nap következik. Ekkor újból láz keletkezik roseolák és friss lépduzzanat kíséretében : recidiva állott be. A lázújulások és visszaesések nem alapulnak újabb fertőzésen, hanem azon, hogy az első megbetegedés által szerzett immunitást a még a testben lévő bacillusok legyőzik. Nem véletlen dolog, hogy a recidivák túlnyomó száma az enyhébb megbetegedések után fejlődik ; ezekről a kísérleti tapasztalatokkal való analogia szerint fel kell tételeznünk, hogy csak mérsékelt védelmet hagynak hátra az újabb megbetegedésekkel szemben. A recrudescentia épúgy, mint a recidiva, az eredeti betegség ismétlődése. Épúgy, mint újból fellépnek a roseolák és a léptumor, a lázmenet is gyakran az első roham lázgörbéjéhez hasonlít, a bélben pedig a nyirokkészülék újabb megbetegedése áll be. Bélvérzés és perforatiós peritonitis, az előbbi tüdőmegbetegedések,
