Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ. Midőn kiadóm azon eszmvéel fordult hozzám, hogy rövid belgyógyászati tankönyvet írjak, abban egyeztünk meg, hogy ily könyvnek, tekintettel a meglevő munkákra, csak akkor van létjogosultsága, ha két tulajdonságot egyesít magában : a nagy gyűjtőmunkák előnyeit, amelyekben minden korcsoportot a saját kutatásai alapján arra leg- hivatottabb szerző dolgoz fel — s azon rövidséget, amelyre a tanulónak és orvosnak szüksége van. E feladattal nem volt összeegyeztethető, hogy a művet egyetlen klinikus dolgozza ki. A belgyógyászat azáltal, hogy a legkülönbözőbb kisérleti disciplinákat körébe vonta, oly terjedelmes lehet és annyira mélyíttetett, hogy egész anyagával egyaránt foglalkozni egy egyetlen klinikusnak erejét meghaladja. Csak a kutató tudja a végtelenig megnövekedett részleteket kritikusan olykép összeválogatni, hogy a tanulónak és elfoglalt gyakorló orvosnak rövid tárgyalásban a legjobbat nyújtsa. Felszólításomnak a kiváló szakemberek egész sora engedett. Hogy mindegyikük a korcsoportjába való intenzív elmélyedéssel és a kevésbé fontos részletek és bizonytalan,, bár érdekes theoriák tárgyalásának megszorításával feladatának megfelelni törekedett, az olvasó velem együtt hálásan fogja elismerni. A lehető rövidség és világosság elérését jelentékenyen megkönnyítette nekem és munkatársaimnak a műnek ábrákkal és lázgörbékkel való bő illusztrálása, amelyet a kiadó szives előzékenysége tett lehetővé. Vajha vállalkozásunk áldozatkész elősegítéséért,* szakértő kartársaim elismerése és az olvasók hálája jutalmazná ! Halle, 1901 junius hóban. Mering. Mering: Belgyógyászat. b
