Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
26 Romberg, subnormális hőmérséklettel kapcsolatban határozottan ritkulttá válik. Gyakran azonban nem csökken a hőmérséknek megfelelően, hanem a régi frequentiával (80—100) tart tovább a láz megszűnése után is. A reconvalescentia idején az érverés még labilisabb, mint a hőmérsék, különösen a felkelés első ideje szokott jelentékeny szaporulattal járni. A pulsus feszültsége a betegség tetőfokán még kedvezően lefolyó esetekben is észrevehetően engedni szokott. Az artériák emellett tágak maradnak ; a pulsus gyakran erősen dikrottá válik. Ha az üterek szűkülnek és puha tapintatúak lesznek, ez a keringés fenyegető alábbhagy ását jelenti. A vérkeringés viselkedését főleg a vasomotorok működése befolyásolja. Bénulásuktól függnek túlnyomóan a felismerhető ok nélkül bekövetkező collapsusok és a keringésnek haláltokozó zavarai. Ezekhez csatlakoznak a szívműködés zavarai. Anatomice a szív rostjainak parenchymás degeneratióján kívül némely esetben interstitialis gyuladás, heveny myocarditis lép fel. A szívműködésnek evvel kapcsolatos alteratiója gyenge, néha arythmikus szívműködésben, az első szívhang halk és nem tiszta voltában, muscularis mitralis insufficien- tiák jelentkezésében — systolikus zörej és néha a II. púim. hang ékelt- ségének kíséretében, — olykor galopprythmusban vagy embryocardiá- ban (a két szívhang sajátságos egyformán való hangzásában), végre nem ritkán mérsékelt szívdilatatióban nyilvánul. Ugyanezen változások keletkezhetnek a lázas szakban is talán a typhustoxinoknak behatása folytán a szívizom bonctani laesiója nélkül. A szívdilatatio felvételénél óvakodnunk kell, hogy össze ne tévesszük azt a szívnek a tüdőszélek visszahúzódása vagy a rekeszizom feltolása folytán beálló egyszerű elhelyeződésével, mert ez is a szívtompulat nagyobbodásához vezet. Ilyenkor azonban a csúcslökés nemcsak kifelé, hanem felfelé is elhelyeződik és a tüdő-májhatár szintén a rendesnél magasabban található. Az esetek nem nagy számában a reconvalescentiában többnyire 2—3 héttel a defervescentia után oly jelenségeket találunk a szív részéről, amelyeket más betegségek analógiája szerint egy lassan vagy későn fejlődő heveny myo- carditisre vezethetünk vissza. Külső ok nélkül, néha teljes ágynyugalom mellett, az érverés szapora és gyenge, gyakran arythmikus lesz. A betegek többnyire kellemetlen szívdobogást éreznek. Gyakran áll be szívdilatatio, a szívhangok változása, muscularis mitralis insufficientia. Minden időelőtti testmozgás rosszabbítja ez állapotot. Egész ritka esetekben a szívgyengeség folytán erősebb pangás és szívcollapsus folytán hirtelen exitus jön létre. Többnyire azonban, habár igen lassan, mégis kedvezően végződik a zavar. Két vagy három hónap után ismét normálissá válik a szív és az is marad, hacsak nem követelnek tőle túlnagy megerőltetéseket. Chronikus szívbántalmak, úgylátszik, csak kivételesen szoktak kifejlődni. Klinikailag felismerhető endo- vagy pericarditis csak igen ritkán fordul elő. Az artériákban lefolyó obliteráló gyuladás vagy thrombosis olykor a lábakon vagy kezeken gangraenát okozhat. Egyes vénákban, különösen a v. saphenában és a mély lábikravénákban, igen gyakran többé-kevésbé élénk íájdalmak kíséretében ú. n. marantikus thrombusok keletkeznek. Felületes vénáknál az obli- terált véreret, mint érzékeny köteget tisztán érezzük a bőr alatt. Nagyobb ágaknak, mint pl. a v. cruralisnak, iliaca externának stb. eltö-
