Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
18. Romberg, nők. Gyakran jelentkeznek éjjel és súlyos esetekben nappal is delirinmok, egyes esetekben subsultus tendinum és pehelyszedegetés áll be. A betegek étvágytalanok, italt sem kérnek önként; szájuk többnyire kissé nyitott, ezáltal a nyelv lepedéke is szárazzá, szakadékonnyá, gyakran barnásán elszinesedetté válik. Súlyos esetekben a fogakon is képződik ily fuli- ginosus rárakodás. Majdnem mindig kisfokú köhögés is áll be és a tüdők felett száraz vagy nedves hörghurut és igen gyakran broneho- pneumoniák kezdete konstatálható. A vizeletben gyakran fehérje jelenik meg. A leírt súlyos kórállapot, a typhus fastigiuma gyakran a második héten túl is tart. Rendszerint azonban a harmadik héten megváltoznak a tünetek : a láz kezd erősebben remittálni, a hőmérsék reggel mélyebbre sülyed, este azonban még felemelkedik az azelőtti magasságra. A harmadik hét második felében ezen sülyedések még jelentékenyebbek lesznek, a napi ingadozások ekkor 2°-ot vagy még többet is kitehetnek: megkezdődött a meredek lázgörbék időszaka. Lassankint az esteli hőmérséklet is alacsonyabb lesz. A betegek eszmélete egyelőre nappal újból tisztább, az álom visszatér, a szubjektív panaszok megszűnnek. A bőrön ekkor gyakran miliaria crystallina támad víztiszta, oldalról való megtekintésnél is alig látható hólyagcsák alakjában, az étvágy is valamivel jobb, a nyelven lévő lepedék leválik és a nyelv gyakran már a harmadik hét első felében újból teljesen tiszta és a hámleválás folytán erősen piros, keskeny és vékony. A tüdőbeli elváltozások gyakran még fokozódnak, más esetekben pedig mái' most kezdenek visszafejlődni. Míg tehát ily módon kedvező esetekben a harmadik héten már észrevehető javulás áll be, addig másrészt ugyanezen idő a betegség legveszedelmesebb szaka. A láz erősebb ingadozások dacára sem mutat hajlamot a csökkenésre. A tüdőbeli elváltozások veszedelmesen fokozódnak vagy fenyegető keringési zavar áll be az érfeszülés csökkenése és a szív erejének alábbhagyása folytán. Sokféle más complicatio is fejlődhet ki. A fertőzés súlyossága exitushoz vezet. Végre a bélmegbetegedés további lefolyása, amelyről később lesz szó, a harmadik héten különösen gyakran okoz veszedelmes bélvérzéseket vagy a bélfal átfúródása gyorsan ölő peritonitist. Ha a beteget ezen veszedelmek megkímélik, akkor normális lefolyású esetekben a negyedik hét kezdetén a hőmérsék már csak mérsékelten emelkedett. A napi ingadozások e mellett még jelentékenyek maradnak. Reggelenkint a hónaljhőmérsék már gyakran leszáll 37° alá és a negyedik hét végén vagy az ötödik hét kezdetén a 37°-ot egyáltalán meg se haladja. A beteg láztalanná válik. Igen bágyadtnak érzi magát, — a testsúlyának gyakran egyötöd egész egynegyed részét kitévő súlyreductiónak megfelelően, — különben pedig jól van. Étvágya igen gyorsan javul, a nyelv visszakapja rendes külemét, a tüdőbeli jelenségek tűnőiéiben vannak. A meteorismus és a hasmenések megszűnnek, a lép kisebbé válik, a miliaria visszafejlődik. Az ötödik héten a beteg teljes reconvalescentiában van. A hőmérséklet többnyire subnormális lesz, 36'5°, néha még 36° alatt is
