Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
heveny fertőző betegségek. 15 kút vagy folyó vizét használó személyek között. A fertőzött víz még akkor is maga után vonhatja a megbetegedést, ha nyersen elfogyasztott élelmiszerek leöblítésére, tej hígítására, mesterséges szénsavas víz gyártására, evésre vagy ivásra használt edények kimosására, sőt még jégkészítésre is használtaik. Az élelmiszerek, italok és edények ép- úgy, mint a víz által, a hagymázos betegek vagy velük érintkezésbe jött személyek kezei által is fertőztethetnek. A fertőzés gyakoriságát fokozza a typhusbacillus nagyfokú ellenálló képessége. Heteken és hónapokon keresztül megtartja életképességét a bélsárban, száraz talajban, tiszta, különösen álló vízben, jégben. Szennyes vízben még bizonyos fokig szaporodni is képes. Egyébként pedig természetes viszonyok között csakis az emberi testben tenyészik- A typhusbacillusoknak a talajban való nagy tartósságával függ össze a typhus fellépte nagyobb ásatások után, — amit többször észleltek, -— amikor a régen a talajba került csírok valami módon bekerülnek a kútak és vízvezetékek ivóvizébe vagy a felkavart porral direkt a szájüregbe. Ez az ú. n. ivóvíztheoria, amely az ivóvíznek fontos szerepet tulajdonít a typhusbetegek ürülékeiben lévő csírok továbbterjesztésében ; vele szemben állott azelőtt a Buhl és Pettenkofer müncheni búvárok által megalapított talaj- víztheoria. Habár ez a tvphusbacillusnak és életfeltételeinek ismerete óta elveszítette alapjait, történeti érdekből mégis említést érdemel. Buhl és Pettenkofer felvették, bogy a typhusbetegek által termelt méreg a talajba kerül, ott megérlelődik és a talajlevegővel behatol a lakóhelyiségekbe. Alacsony talajvíz esetén, — a mikor a víz nem fedi el a tvphuscsírok tenyészhelveit, — ez különösen nagy mértékben történik, a talajvíz magas állásakor pedig kevésbé. Ezen elmélet arra támaszkodott, hogy Münchenre és egynéhány más helyre nézve kimutatták, miszerint alacsony talajvíz esetén több a typhus-megbetegedés, mint magas talajvizállásnál. Mostani ismereteink szerint a typhus-bacillusoknak a talajlevegővel való ilyes exhalatiója már mechanice is ki van zárva. Buhl és Pettenkofer érdeme azonban, hogy az elsők közé tartoznak, akik a typhusméreg élő, organizált természetét felismerték. Az ő idejükig erről még csak igen határozatlan nézetek uralkodtak. A sokféle fertőzési lehetőségnek megfelelően azt tapasztaljuk, hogy a betegség ott, ahol egyáltalán előfordul, majdnem sohasem szűnik meg. Különösen gyakran betegednek meg valamely háznak vagy házcsoportnak lakói nagyobb számban egy kútnak vagy egy bizonyos kerületben elterjedt élelmiszernek infectiója folytán. Innen kiindulva azután egy távolabb lakónak véletlen fertőzése következtében újabb gócok keletkeznek. Csak aránylag ritkán, pl. egy nagy vízvezetéknek fertőző anyaggal való tömeges elárasztása esetén betegszik meg körülbelül egyszerre a lakosság nagy része és ekkor valóságos epidémiáról szólhatunk. De eltekintve a betegség ily hirtelen kitörésétől, a typhus látszólag mindenhol bizonyos időszakokban meglehetős rendszeres szaporodást mutat úgy, hogy a typhusmegbetegedések legnagyobb száma, pl. Lipcsében majdnem rendszeresen augusztusra és szeptemberre esik, legkisebb száma pedig április- és májusra. Más helyeken a typhus- esetek legnagyobb száma szintén az év második felében, a legtöbb azonban inkább a téli hónapokban kerül megfigyelés alá. Ezen jelenség okát még biztosan nem ismerjük.
