Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - A hörgők betegségei
212 Müller, még bágyadtak és rosszkedvűek, csakhamar azonban ismét normálisak. Ily rohamok többször, néha 20-szor is beállhatnak napjában és heteken át naponta visszatérhetnek. A hangrésgörcs veszélyes betegség; néha egy roham tetőpontján hirtelen és egészen váratlanul halál áll be. A gyógykezelés feladata, hogy a gyermek tápláltságát javítsa, az emésztési zavarokat és a rachitist megszüntesse. Különösen hasznosnak bizonyul a phosphor. (Kp. Phosphori 0 01, Olei jecoris Aselli 100 0. DS. 1—2-szer naponta egy kávéskanállal.) A roham alatt a gyermeket az ágyból kiemeljük, vízzel öntözzük, súlyos esetekben néhány csepp chloroformot lélegeztetünk be. A hangrésgörcs felnőtteknél is előfordul. Némely embernél a hangrésnek görcsös és akarattal le nem győzhető záródása támad, mihelyt izgató gázokat légez be vagy mihelyt gyógycélból ecsetelést vagy por- befúvást végzünk. Ha néhány másodperc múlva a hangrésgörcs ismét oldódni kezd, az első belégzések tökéletlenül nyitott hangrés mellett még igen zörejesek és fáradságosak. Ily hangrésgörcs mindenkor kínos fuladási félelemmel jár. Gégekrizi seknek nevezzük azon glottisgörcsrohamókát, melyek néha tabes dorsalisnál naponta, sőt napjában többször is beállanak; olykor hangos beszéd vagy köhögés váltja ki őket, de a gégére gyakorolt nyomás is előidézheti. Ritka esetekben ily roham megfulás folytán halált idézhet elő. A hörgők betegségei. * Heveny hörghurut. (Bronchitis acuta.) A heveny hörghurut a leggyakoribb betegségek egyike. Önálló bántalomként vagy más betegségek, pl. kanyaró, typhus, szamárhurut, influenza tüneteként fejlődhet ki. Az előbbi esetben meghűlések után jöhet létre, sokkal gyakrabban azonban fertőzés következménye, mint azt bizonyos időben való halmozott, sőt éppenséggel epidemikus jelentkezése bizonyítja. A hideg, nedves klímával biró országokban a bronchitis sokkal gyakoribb, mint a napfényes országokban; ősszel és télen gyakoribb, mint a meleg évszakokban. A közönséges hörghurut csaknem mindig descendáló lefolyású, náthával és garathuruttal kezdődik, a hurut ezután a gégén és légcsövön át a hörgőkig halad előre és pedig csaknem mindig mindkét tüdő bronchusait támadja meg. A gyuladás, úgy látszik, többnyire a középnagy bronchusokban állapodik meg; ha a finomabb és legfinomabb bronchuselágazódások is meg vannak támadva (bronchiolitis), a kórkép sokkal komolyabb lesz, mivel lumenüket a gyuladásos váladék igen könnyen eltömheti. Ilyen esetekben a megfelelő tüdőalveolusok légtelenekké, atelektatikusakká lehetnek, más tüdőlebenykék, a melyeknek hozzávezető bronchusai csak szűkültek, de nem záródtak el teljesen, túlságos emphysemás puffadást mutatnak. A gyuladás ilyenkor a tüdő szövetére is átterjed és számos szétszórt bronchopneumoniás gócz fejlődik. A légcső és a hörgők nyálkahártyája tracheobronchitisnél erősebben belövelt és bársonyszerűen duzzadt. A csillóhámsejtek közt számos
