Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - A legfelsőbb légutak betegségei
A légzőszervek betegségei. 199 tea vagy könnyű grog, ezt követőleg meleg takarókba való göngyölés. Az úgynevezett nálha-ellenes szerek múló könnyebbülést szerezhetnek : Rp. Acidi carbolici, Liquoris ammonii caustici áá 5-0, Spiritus vini recti- ficati 10'Ü. MDS. Óránként megszagolandó, vagy: Mentholi LO, Acidi boriéi 30-0. S. Orrba való felszívásra. Oly egyéneknél, kik igen gyakran és különösen minden meghűlés után náthát kapnak, rendszeres edzés vagy vízkúra hasznos lehet. A nátha különös fajaiként említendők még: A makacs coryza sűrű, genyes-nyálkás váladékkal, amely hereditser- syphilitikus csecsemőknél áll be korai és ritkán hiányzó tünetként. Kezelése azonnali higany- vagy jódkurában áll. Jódkálium belső használata után sok embernél csakhamar homloktáji főfájással és könycsorgással járó heves nátha fejlődik, amely a jód elhagyása után ismét gyorsan eltűnik. Paroxysmalis nátha alatt azon állapotot értjük, melynél hirtelen heves tüsszentés és az orrból tömeges hig-vizes folyás támad. A roham csakhamar ismét megszűnik, de néhány nap vagy hét múlva ismétlődik. Ezen egyének némelyikénél ezenkívül asthma bronchiale jelei mutatkoznak. Ezzel rokon a széna-láz. Némely embernél rendesen kora nyáron, a fű virágzása idején, heves nátha jön létre, kötőhártyagyuladással, a szem és orr környezetének pírjával és duzzadásával combinálva; e mellett légszomj is fordulhat elő, mint az asthmánál. A kínos állapot néhány napig, sőt hétig eltarthat és rendszeresen ismétlődik, mihelyt a betegek a virágzó rét felett elvonuló levegőt légzik be. Bebizonyítottnak tekinthetjük, hogy néhány graminea pollen- magvai, ha a légzési levegővel az orr nyálkahártyájára jutnak, idézik elő ezen vasomotorikus-secretorikus izgalmi állapotokat oly egyéneknél, kik eziránt különös fogékonyságot, úgynevezett idiosynkrasidt mutatnak. Ilyen széna-lázra hajlamos egyének nyár kezdetén csak úgy védekezhetnek ezen betegség ellen, hogy a fű virágzása idején egyáltalán nem járnak a mezőkön, vagy oly vidékekre mennek, amelyeken ily füvek nem tenyésznek (pl. Helgoland) vagy ahol a fű csak későbben virágzik (pl. magas hegyvidék). Dunbar bizonyos gramineák pollenmagvaival állatokat kezelt és vérsavójukban oly anyagot talált, amely ezen pollen-magvak ellen immunizál. Ha ezen szérumot hígított oldatban vagy egy vele impregnált tüsszentő por (pollanthin) alakjában széna-lázas betegek orrába juttatjuk, azok panaszai ezáltal jelentékenyen enyhülnek. Idült orrhurut. Az idült orrhurut némelykor recidiváló heveny nátha kapcsán, vagy pedig kezdettől fogva önálló bántalomként fejlődik. Két alakját különböztetjük meg, a túltengéses és sorvadásos orrhurutot, amelyek közt azonban néhány átmenet létezik. A rhinitis hypertrophicá-nál az alsó és középső kagyló térfogata megnagyobbodik. Ha az orrnyílásokat orrtükörrel kissé feltárjuk és az orrba élűiről betekintünk, az alsó és középső kagylót megnagyobbodott- nak és igen szabálytalannak látjuk ; néha egyes részek polypusszerűen duzzadtak. A kagylók az orrsövényhez közvetlenül liozzáfeküsznek úgy, hogy a levegő bejutására csak keskeny rés marad; a nyálkahártya sötétpiros. Agaratür felől való vizsgálatnál azt látjuk, hogy a középső és az alsó kagyló barlangos testei is résztvesznek a duzzadási folyamatban. Ezen rhinoscopia posteriori oly módon végezzük, hogy lapocczal a nyelvet lenyomjuk, a beteggel «á»-t mondatunk (orrhangon) és kis felfelé fordított tükröt vezetünk be a petyhüdten lelógó lágy szájpad mögött; homlok-reílector segítségével fényt vetünk a tükörre, amelyben ezután az orrsövény, a choanák, a tubák nyílásai és az orrgaratűr egyéb képződményei felismerhetők.
