Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
HEVENY FERTŐZŐ BETEGSÉGEK. írta : ROMBERG E. 54 ábrával. BEVEZETÉS. A heveny fertőző betegségek a nagyrészüknél sajátos epidemikus fellépés és a valamennyinek közös tünetét képező láz kapcsán minden időben kiváló módon foglalkoztatták az orvosi gondolkodást és cselekvést. Már elég korán megismerték ezen betegségek legfontosabb tüneteit és megszerezték a kellő biztonságot arra, hogy legtöbbjüket megkülönböztessék egymástól. A prophylaxis és therapia céljaira a legkülönbözőbb eljárásokat alkalmazták, melyek közül nem egy még ma is jelentőséggel bír és egyikük, a Jenner által 1796. máj. 14-én először alkalmazott tehénhimlőoltás még ma is leghatásosabb prophylaktikus intézkedésünk valamely fertőző betegség ellen. E korcsoport lényegét megmagyarázni a múltnak csaknem minden orvosi iskolája megkísérelte. Mostani felfogásunk azonban alapjaiban tekintve alig vezethető vissza a XIX. század közepén túl. A teljes kifejlődésére jutott kórbonctan eredményezte annak megismerését, hogy a heveny fertőző betegségek tulajdonképeni lényege a kórbonctanilag kimutatható elváltozásokkal nem magyarázható meg, bármennyire fontos és nélkülözhetetlen is különben ismeretük az egyes szervek viselkedésének megértése szempontjából. Csak lassankint gyarapodott azon tények ismerete, amelyek hivatva voltak a fertőző betegségek egész felfogásának teljesen új fordulatot adni. Mióta elismerték, hogy a scabies kórokozója a rühatka, — amit Renucci korzikai diák demonstrált el 1834-ben, — mióta felfedezték, hogy különböző bőrbajokat penészgombák idéznek elő, — először Schönlein (1839) találta meg az achoriont a favusnál, — mindinkább megerősbödött a már azelőtt is bizonytalan alakban megnyilvánult gondolat, hogy a test állati vagy növényi parasitái betegségeket idézhetnek elő. És már 1840-ben általános érvényű tételként mondotta ki Hex le, hogy a fertőző vagy contagiosus betegségek növényi parasitálc által oldoztatnak és hogy ezen betegségek fertőző anyaga vagy contagmma egy specifikus parasita, amely a testre károssá talán főképp méregtermelése által válik. Henle geniális conceptiója évtizedekkel megelőzte a tények bebizonyítását. Igaz ugyan, hogy Rollender már 1848-ban és röviddel utána Brauell felfedezte a lépfene növényi kórokozóját, az anthrax-bacillust. Igaz továbbá, hogy ezen korcsoport kiválóbb leírásainak nagy részénél már akkor uralkodott azon felvétel, hogy specifikus, élő kórokozók szerepelnek. Ámde általános elismerésre a heveny fertőző betegségek parasitaer eredetének Mering : Belggógyászat. 1
