Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)
Bevezetés
6 orvosi bizonyítványt és máig is él. Én magam mind jobban és jobban erősödtem, lelkésszé lettem és szent hivatásomnak élek már több, mint 38 éve. Barátaim hízelegnek és azt mondják, hogy ma is, mikor már 70 éves vagyok csodálják hangom erejét és testi erőmet. Hűnek bizonyult, jó barátom maradt a viz; ki vehetné tőlem rósz néven, ha én megőrzőm iránta való barátságom ? A ki maga is megizlelte a nyomort és szükséget, az tudja a nyomort és szükséget méltányolni. Nem minden beteg egyformán szerencsétlen. Kinek meg van a módja arra, hogy megszerezze a gyógyulást, könnyen kibékülhet egy rövid szenvedési idővel. Ilyen betegeket, száz és ezerszámra utasítottam el magam, az első években. Annak a szegénynek van legtöbbször részvétünkre szüksége, a kit szegény és elhagyatott volta mellett, az or v o s o k feladnak és kit cserben hagy minden orvosság és gyógyitó sz er. Nagyszámú ilyen jóbarátom van nekem; mert ilyen szegényeket és teljesen elszegényedetteket, kik sehol másutt segélyben nem részesülnek, soha el nem utasítottam. Kemény, lelkiismeretlen és hálátlan dolognak látszott volna elöltem, ha elzártam volna ajtóm ilyen elhagyottak elől, ha megtagadtam volna ama segélyforrásokat, mik nekem magamnak, gyógyulást és menekvést nyújtottak bajomban. A szenvedők nagy száma és szenvedéseik még nagyobb különfélesége ösztönzött arra, hogy a viz körül való tapasztalataimat ki bővítsem és a vizgyógymódot tökéletesítsem. Első, e téren való tanácsadóm, az ismert kis könyv iránt, bevezető útmutatásaiért szívből fakadó hálával viseltetem. De jókor beláttam, hogy némely alkalmazása nagyon