Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)
I. Rész. Vízalkalmazások - Edzési szerek - b) Fürdők
58 dőnkkel. Mennél inkább érdemli meg korunk az elpuhult- ság korának nevét, annál inkább itt az ideje, hogy az ősök egészséges, természetes (nem mesterkélt és természetellenes) nézeteihez és elveihez visszatérjünk. De máig is vannak még, különösen mágnás családok, tekintélyes férfiak, kik épen, a mi viz alkalmazásainkat mintegy családi traditiónak, az egészség ápolására nélkülözhetetlenül fontos eszköznek nézik és megörökítik családjukban. Nincs tehát mit szégyélnünk ! b) A hideg teljesfürdő betegeknél. Az egyes betegségek leírásánál (a harmadik részben) pontosan megkapjuk, mikor és mily gyakran használjuk a hideg teljes fürdőt. Itt csak nehány általános megjegyzésre szorítkozunk. Erős természet, egészséges organismus maguktól is képesek arra, hogy a testbe magukat befészkelni akaró kórcsirákat kiküszöböljék A beteg testnek e munkában segítségére kell lennünk. E segítséget sokban a hideg teljes fürdő adja meg, mely ilyen esetben mankó gyanánt, erősítőül szolgál. Főként az u. n. „forrósággal járó“ bántal- maknál alkalmazzuk, azaz olyan betegségeknél, melyeknek nyomában, de mint bekopogtató is, heves láz jelentkezik. A 39—40 fokos, vagy e mértéket túlhaladó lázaktól kell leginkább tartanunk! ezek semmivé teszik a test minden erejét, valósággal porrá égetik az emberi testet. Nem egy, a kit a betegség megkímélt, a gyengeség áldozatává lett. Hogy csak úgy nézzük és tétlenül várjuk mi fej ődik ki egy ilyen rémitő égésből, az kissé terhes állapotnak tűnik fel előttem. Mire mehetünk itt a „minden órában egy evőkanállal,“ a drága chininnel, vagy olcsó antipyrinnel, mire a mérges digitálissal, melyeknek a gyomorra való hatását mindnyájan ismerjük ? Ily veszedelmekben bizony segítség az orvosság. Vagy végre, mire képesek azok a mesterséges bódító, mámorba ejtő szerek, miket beadnak a betegnek, vagy belé fecskendeznek, úgy hogy tényleg mámorosakká válnak annyira, hogy többé nem érez semmit, nem tud semmiről. Az erkölcsi és vallási szempontokból nem is tekintve