Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)
I. Rész. Vízalkalmazások - Edzési szerek
27 chablonszerü, ellapositó, belőlünk minden természetest kiesztergályozó műveltség, meg nem fosztott volna bennünket, egészséges érzékeink helyes használásától A szegények gyermekeit, ritkán zavarja valami ebbeli mulatságukban, kevésbbé szerencsések az előkelők és gazdagok gyermekei, pedig ezek is ép úgy érzik szükségét, mint szegényebb társaik. Láttam egyszer, egy magasállásu tekintélyes hivatalnok fiát. Alig kerültek ki a szigorú papa szemeinek látótávolábol, egy kettő, — csak repült a finom czipő, s a még finomabb sárga, fehér harisnya, keresztül bokron, sövényen, és csakúgy csörtettek át a kövér, buja zöld réten. Anyjuk, ki egészséges gondolkodású egy nő volt, nem éppen rósz szemmel nézte ezt; ha azonban a papa pillantotta meg a princzeket ilyen törvényellenes uniformisban, bezzeg volt nemulass! Leczke a műveltség és műveletlenségről, a magas állásban ápolandó önérzetről stb. A mit a kicsinyek annyira szivükre vettek, hogy másnap annál vidorabbban ugrándoztak a fűben — mezítláb. Álégegyszer mondom: hagyjátok meg legalább a még ferdén nem nevelt gyermekek örömét! Okos szülők, megengednék, de városban élnek, és nincs magános kertjük vagy gyeptérségük, a mezitláb- járást egy-egy szobában, vagy folyosón engedjék meg, mert ha a lábuk is, mint a kezek és az arcz egyi- deig szabadon lélekezhetnek, már az is nyereség. A szegényebb osztály felnőttéit, különös- sen falun, nem kell tanítanom, ezek sokat járnak mezítláb, és a leggazdagabb városi kivágott, vagy kivágatlan czipő- jét sem irigylik. Balga falusiak, kik szégyenük az övéiket utánozni, bűnhődnek érte; csak maradjanak meg a tradi- tionális mezitlábjárásnál Az én gyermekkoromban mezítláb járt a falun mindenki: gyermek, férfi, apa, anya, leányok és fiúk egyaránt. Órák hosszáig tartott az út a templomba vagy az iskolába; kenyeret és pár almát kaptunk az útra, czipőt is, harisnyát is. Hanem e két utóbbi míg meg nem érkeztünk, ott lógott vállünkon vagy karjainkon, még ugyan hűvös időben is. És alig mutatkozott a határban a tavasz, már mezítláb járkáltunk a hideg sálban és vidorok, egészségesek voltunk e mellett. A városiak, ha felnőttek, különösen, ha elő-
