Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)
Bevezetés
14 rontott házi étel és a hamisítatlan ital, a mit minden forrásban megad a jó Isten, — mind a kettő pedig elegendő mértékben, — a legjobb és legerősitőbb az emberi testre nézve. (Nem vagyok puritán és szívesen engedek meg egv- egy pohár bort, vagy sört, de nem tulajdonítok ezeknek oly jelentőséget, mit azt általában teszik. Orvosi szempontból fogva fel a dolgot, ez italoknak lehet szerepük egyes betegségekben; egészséges testi állapot mellett azonban többet ér előttem a gyümölcs). A ruházatot illetőleg a régiek elvéhez tartom magam : az otthon szőtt, font, megcsinált, a legjobb viselet. A ruházat feltűnő egyenlőtlen volta és rósz elosztása, különösen tél idején, nagy kárára van az egészségnek. A fejen ott űl a szörsapka, a nyakon a nyakkendő, e fölött shawl; a vállak 3—4 szeres takarót viselnek, ha kimozdulunk, még egy ötödiket is ; csak a lábakat, a szegény lábakat fedik télen, úgy mint nyáron harisnya és czipő, vagy csizma. Mi a következménye ez esztelen részrehajló- ságnak ? A felső burok, mint a szivattyú a vizet, úgy szívja a vért és a meleget a felső emeletbe, az alsó testrészek vérben szegények és hidegek lesznek, főfájás, vértódulás, a testrészek kitágulása és száz más rosszúllét érzésének talánya fejthető meg ebből. Továbbá, ellene vagyok a közvetlenül, a testet érintő gyapjuöltönynek és mellette a száraz, erős, magvas, mesterkéletlen vászonnak. Ez a mit legjobban kedvelnek. A sok ágú, szőrös, zsíros gyapjúszövet a csupasz testen, (hogy mint használom én, megmondja az általános vizalkalmazasokról szóló rész), előttem melegség és nedvszívónak tűnik fel, egyik előidézőjéül a mi gyenge, nyomorult generationk vérben szegénység- ségének. Sőt a legújabb ilyen gyapjuruhák sem változtatnak ezen semmit. A fiatalabb generáczió mégélheti és túlélheti azt.
