Klug Nándor dr.: A szinérzésről indirect látás mellett (Budapest, 1875)

FÜGGELÉK.

Midőn az indirect színlátás vizsgálatával foglalkoztam, s a jelen közleményt megírtam, még hasonló irányú versenymunkáról tudomásom nem volt. Az Archiv f. Ophthalmologie most hozzám érkezett, XX-ik kötetében azonban Dr. E. Raehlmann-tói két ilyen közlemény jelent meg, mely sokkal érdekesebb, mintsem hogy azt hallgatva mellőzni lehetne.

Raehlmann a szinképi fénynyel az általam felösmert viszonyoktól lényegesen eltérő észleletekhez jutott, de különböző volt Raehlmann eljárása is:

A teljesen hesötétített szobába vezetett napfény szin- képét egy fekete ernyő fogta fel. Az ernyőnek különböző nagy négyszögü nyílásai segedelmével, megfelelő kiterjedésű négvszögü színes alak volt egy, ezen ernyő mögött helyezett, második ernyőn nyerhető. Ezen második ernyő áttetsző papírból — Pauspapier — készült; mögötte az Auhert Förster- féle perimeter lön úgy állítva, hogy a papiron mutatkozó szines négyszög, közvetlenül a perimeter ive fölött vagy mellett — a perimeter ivének a vízszintes síkhoz való állása szerint — látható legyen. Raehlmann most, a papír szines felületére beállított szem mozgása által, világította meg ezen szem egyes tájait az illető fénynyel. A szem látvonala a perimeter szélén, egy világító pont mozgásának megfelelőleg, lett elvezetve. Raehlmann világító pont gyanánt valami fényes testnek vagy borszeszlángnak használatát ajánlja; azonban, akár milyen legyen a szem rögzítésére szolgáló világító pont fényforrása, hogy látható legyen, fényt kell a néző szemébe bocsátania. Mi által ezen eljárásnál nem csupán azon egyszerű fény jut a vizsgáló szemébe, a melylyel vizsgálatait tenni