Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
54 MÁSODIK FEJEZET. létért való küzdelme inkább szervezett csoportok között ment volna végbe, mintsem az azokhoz tartozó egyénekben — bírjuk a mai korszak előtti történelem kulcsát. A művelődés későbbi alakjában a vetélkedés feltételei nagyot változtak ; de ha a történőket közelről vizsgáljuk, azt látjuk, hogy maga a vetélkedés sem meg nem szűnt, sem alább nem hagyott. Ellenkezőleg, a mai változás jelentősége épp abban a törekvésben áll, hogy a vetélkedés még magasabb színvonalra emelkedjék; hogy mérete és hatékonysága, mint a haladás oka, nagyban növekedjék az által, hogy a közösség minden tagja egyenlőbb feltételek mellett váljék annak részesévé; hogy a verseny szabadabbá és méltányosabbá, ám azért nem kevésbbé erélyessé váljék. Maine Henrik szerint a haladó társadalmak mozgalma egy tekintetben egyenlő volt: annak folyamán végig azt találjuk, hogy az egyén kötelezettsége egyre növekszik, s hogy a csoport helyébe a polgári törvény által számba vett egység gyanánt az egyén lép.1 Külsőleg a törvénykönyveinkben észlelhető e mély jelentőségű átalakulás fejezi ki a fejlődés nagy folyamatát, mely a nyugati művelődésben végbement. Elég körültekintenünk e világban, a melyben élünk annak belátására, hogy az ember vetélkedése embertársaival művelődésünk uralkodó és fővonása lett. Erezni azt ma a társadalom egész gépezetében. Ha mindennapi életünk indító okait s azokéit, kikkel érintkezünk, vizsgáljuk, be kell ismernünk, hogy a nagy többség főgondja az, miként tartsa meg helyét. A vetélkedés befolyása magánéletünk legbenső rejtekei- ben is megérzik. Hogy érjük el a sikert, vagy miként 1 Sir Henry Maine, Ancient Law, 168. lap.