Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei

AZ EMBERI FEJLŐDÉS FELTÉTELEI.

51

szerűn félrelökik. A kisebbség minden politikai válság idején ezt hangoztatja: ,Ez a fehér emberekre tartozik1 — s ezt oly hangon mondja, hogy a fekete nem mer beleavatkozni.“1 A demokratikus művelődés közepette s annak formái és oltalma alatt, a fajok harczát épp oly elszántan és gyakorlatilag ugyanazon eredménnyel vívják, mint a társadalom bármely más állapotában. Clowes szerint: „Délen az oly ember társadalmi helyzete, kinek ereiben szerecsen vér foly, születésétől megmásíthatatlanul ki van jelölve. A gyermek, felnővén, lehet bölcs, lehet gazdag, sőt még hivatalbeli felelősséget is bízhatnak rá; de származásának látható jegyét mindig magán viseli s az a jegy arra ítéli, hogy mindvégig a társadalmi létra legalján álljon. Hogy e büntetést magára vonja, egyáltalán nem szükséges egészen feketének lennie. Az afrikai vérnek negyede, nyolczada, sőt tizenhatoda is elég, hogy megfoszsza őt a fehér emberrel való minden társadalmi egyenlőségtől. A gyűlölt színű lényre a társadalom részéről nem vár kegyelem. A fehér ember lehet tudatlan, vétkes és szegény. Előtte, mindennek daczára, az ajtó mindig nyitva áll. De a fekete vagy színes ember, ha egyéni érdeme még oly nagy is, könyörtelenül ki van zárva. A fehér semmi szín alatt nem hajlandó vele, mint egyenlőjével, érintkezni. Az elválasztó vonal meg van vonva; s a ki azt bármely oldalról átlépi, keservesen lakói. Ha szerecsen meri átlépni, legott kegyetlenül és erőszakkal visszaűzik, vagy megölik vakmerőségéért. Ha fehér lépi át, kiközösítéssel büntetik. S hozzá ezt az éles vonalat nem csupán a műveletlenek s az előítéletnek köny1 Black Amerika, (1891), Clowes Laird W. 8. lap.

4*