Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

S2ÉTTEKXNTÉS.

11

Azt hirdetik, hogy a társadalom, jelenlegi állapotában, az állandóság elemeit nélkülözi. A kik el vannak szánva rá, hogy valamit tegyenek, nincsenek az arra való vezetők hiján ; s mint valaki jól jegyezte meg, a rossz irányba terelt szellem a mostanihoz hasonló körülmények közt veszedelmesebb a puskapornál.1 Az új hit immár tényleg kovácsolja fegyverzetét. A munkás kezd rájönni, hogy a mit mint egyén veszített, mint osztály visszanyeri; és hogy szervezkedés által oly erőre tehet szert, melylyel urával egyenlőbb feltételek mellett szállhat szembe. A távolságok összezsugorodása, a közlekedési eszközök tökéletesedése, a társadalom megszilárdulása, a sajtó és a közvélemény hatalma — mind e tényező és erő épp úgy az ő pártján áll, mint az ellenkezőn s már kezdjük az eredményt látni. Még a nemzeti határvonalak is kezdenek elmosódni. A társadalom osztályok szerint szervezkedik roppant zászlóaljakba, melyeknek bevallott törekvésük az egymással való háború. Egyfelől a tőke szövetsége, a syndicatusok és testületek; másfelől társulatok, munkásegyesületek s a munka egyéb szövetségei.

De mindezt nem csupán előre látták, hanem le is Írták számunkra Marx Károly s az ő tanítványai. Azt halljuk, hogy mindez csak egy része annak a nagyarányú természetes fejlődésnek, melyen a társadalom átmegy, melyben az egyes lépések előre láthatók s melynek vége elkerülhetetlen. A munkásnép egyre növekvő rabszolgasorsra vetése és elalja- sodása, köztük az osztályérzés kifejlődése, a közös

1 Huxley, Critiques and Adresses — „Közigazgatási nihilizmus.“