Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

SZÉTTEKINTÉS.

9

kazánt a tudomány fűti; de az ember mogorván dolgozik. Halljuk, hogy új patriczius osztály támadt, a réginek minden hatalmával; de jelleme és felelősség- érzete nélkül. Hallunk „a tőke rabló lovagjairól“, s a „tőzsde tisztátalan rabló arisztokracziájáról“. Halljuk, hogy a szervezők, kik a gépet megindítják, az emelőket kezelik, érverését figyelik és szükségletét ismerik, maguk a nyerészkedők. Ők osztoznak és kormányoznak s a világ csak azért dolgozik, hogy ők meggazdagodhassanak.

Csoda-e, ha ily hit mellett az új csatakiáltások baljóslatúan hangzanak? Nem az előjogot élvezőket s a népet emlegetik, hanem a henyét s a munkást, a bitorlót s a kitagadottat, a rablót s a kifosztottad Sokan úgy vélik, hogy mindezt már előbb is hallották s megkönnyebbülés nekik elgondolni, hogy a socializmus oly régi, mint Fourier, Owen Robert és Blanc Lajos ; de arról, a mi manapság mindennél fontosabb tényező, elfelejtkeznek. Angliában, mikor a múlt század elején Owen Robert elméletei fölött vitatkoztak, s még azontúl is sokáig, a munkásnép- <_ nek semmiféle politikai joga sem volt. Úgy élt az, mint a barom, nyomorúságos lakásokba összezsúfolva; neveléséről nem gondoskodott senki és sem a közügyek intézésében, sem a politikában nem volt szava. Azóta lassankint mindez megváltozott. Az idők egyik legmegkapóbb és legjelentősebb jele az a látvány, melyet a demos nyújt, a mint az új csatakiáltások fülébe harsogván, a társadalmi és politikai jobbágysor hosszas hallgatásából lassankint kiemelkedik. Most nem az eleve kudarczra kárhoztatott forradalmi erőszakkal jő, hanem azzal a lassú és fenséges haladással, mely a természetes evolucziót jelzi. Már