Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
11 izgatjuk, a czomb hátsó felületén és az alszár izmainak nagy része összehúzódnak s az alsó végtagot meghajlítják. Ezen tapasztalat messzeható vívmány volt az orvosok kezében is, minthogy bizonyos idegbajoknál, hol a mozgató központok vagy idegek bármi okból elveszítik müködés-képességüket, bírunk most már — főleg az elektromosságban — oly hatással, melynek segítségével a hiányzó központi ingert némileg helyettesíthetjük, s így az izmokban az idegek tevékenységét, az izmok mozgatását némileg fentarthatjuk. Hogy ezen eljárás értékét teljesen fölfoghassák, szükségesnek tartom először a physiologiai izomműködésre figyelmüket fölhívni. Ha testünk bármely izma erélyesebben működik, úgy az megrövidül és vastagabb lesz ; kissé hosszabban tartó működésnél az illető izomban melegséget érzünk, és pedig annál nagyobb mértékben, minél erősebb és minél hosszabban tart az izomösszehúzódás. Hogy ezen melegségi érzés valóban hőemelkedésen alapszik, azt hőmérővel is ki lehet mutatni, ha példáúl valaki jobb karjával bizonyos ideig fát fűrészel, s ekkor a működésben levő izmok melegségét hőmerővel megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy ezek 1—1*5 C. fokkal melegebbek, mint a nyugvó bal kar megfelelő izmai, s csak ha 10—15 perczig nyugalomban maradtak az izmok, száll le hőmersékiik a rendes fokra. Miután a tényállás, hogy izomösszehúzódásnál hőemelkedés áll be, ismerve volt, ennek magyarázatát kerestek. Hosszabb időn át azon vélemény uralkodott, 255
