Kenézy Gyula: Bábakönyv (Debrecen, 1910)
Harmadik rész. A terhesség, szülés és gyermekágy rendellenes lefolyásáról - Második szakasz. A terhesség, szülés és gyermekágy alatt keletkező vérzésekről - 2. A szülés alatt föllépő vérzésekről
A fájdalomgyengeségnek azzal lehet elejét venni, ha a szülést jól kezeljük. Evégből mihelyt megszületett a magzat feje, balkezünket a méh fenekére tesszük. A méhet állandóan megfigyeljük. Ügyelünk, hogy mindég jól össze legyen húzódva. A méh csak akkor húzódhat jól össze, ha nincsen benne idegen test. Ha a lepény már levált, de még nem született meg s a nő vérzik: a méhet dörzsöléssel összehúzódásra birjuk. Mikor jó kemény, a markunkba fogjuk. Összeszorítjuk és a keresztcsont vájulatába nyomjuk. így belőle a lepényt kiszorítjuk. Ha a lepény megszületett, ép, a burkok megvannak, a méh össze van húzódva és a nő mégis vérzik : akkor a vérzés oka sérülés. 149. §. 110-ik kép. A méh nyakának mély berepedése. A méh nyaka ki van húzva a szeméremrésből. Balkézfelől nagyon mélyre terjedő, jobbkéztelői rendes repedés látszik rajta. 150. §. A sérülés lehet a méh szájának, vagy a szeméremrészeknek a repedése. A méh szája két oldalt minden szülés alkalmával bereped. A repedés azonban nem nagy. Ezért nem okoz bajt. Ha mélyebbre terjed (110. kép.), átszakíthatja a méh nyakának az ereit. Ez esetben veszedelmes, vérzés oka lehet. A méh szája akkor szokott mélyen berepedni, mikor a fej gyorsan halad át rajta. így nincs elég ideje arra. hogy kellőképpen kitáguljon.
