Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1909 Kocher: A pajzsmirigy
90 tásának hívei voltak, ők hívták fel a figyelmet az eredeti pajzs- mirigyhiányos betegség és a Kocher által leírt operatív úton előálló pajzsmirigyhiány közötti összefüggésre. Amikor aztán Kocher leletei az angolok előtt is ismertekké lettek és maga Lister, az angolok nagy sebésze is megerősítette Kocher megállapításait, kiderült, hogy a myxoedema, a Flagge, Ord és Kocher átlal leírt kórképek azonosak és mindegyiküknek a pajzsmírigy természetes vagy műtéti úton létrejött hiánya az oka. E viták nyomán világosság derült a pajzsmirigy működésére és azóta tudjak, hogy a pajzsmírigy az idegrendszerre, a lelki életre, a növekedésre, a'- szervezet anyagcseréjére, a sejtekben lefolyó égésekre, a / ülsö testalkatra, hossznövekedésre, a soványságra és a kövérségre, d* nemi mirigyek működésére stb. igen nagy hatású életfontos mirigy. A pajzsmirigy kórosan fokozott működése idézi elő a Base- dov-kórt, amelynél szívdobogás, izzadás, soványodás, dülledt szemek, hasmenés, idegesség, psychés labilitás és a megnagyobbodott pajzsmirigy a jellemző tünetek. A pajzsmirigy hiányos működésénél mindezzel ellentétben a bőr száraz, a bőr alatti kötőszövet duzzadt, hízási hajlam áll fenn, székrekedés, szellemi és testi tunyaság, apathia lép fel és a növekedés idő előtt megszűnik, mert a porcok korán elcsontosodnak. Amint e vizsgálatokból világosság derült a baj kútforrására, egyúttal megnyílott a segítés útja is. Ha a pajzsmirigy hiánya okozza a betegséget és kiirtásával azt kísérletileg is elő lehet idézni, akkor bizonyára lehetséges a mirigy beültetésével a betegséget, a hiányt meg is szüntetni. Miután az állatkísérletek biztató eredménnyel jártak, Bircher és Kocher emberen is megpróbálkoztak a pajzsmirigy transplantációjával. Az eredmény jó volt, de nem mutatkozott tartósnak. — A transplantációk folytonos megismétlése helyett sokkal járhatóbbnak bizonyult egy egyszerűbb út, amelynek első megkísérlése az angol Murray és Howitz nevéhez fűződik. Murray 1891-ben bárány és borjú pajzsmirigyéből kivonatokat készített és a betegek bőre alá fecskendezte a kivonatokat. Az injekciók gyógyhatása kitűnő volt, de a/ injekciók a kezdetleges készítési mód miatt bizony gyakran elgennyedtek. További nagy haladást jelentett aztán Howilznak
