Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1908 Metchnikoff és Ehrlich: A szervezet küzdelme a fertőzés ellen
77 amelyeket mikroszkopikus kicsinységű vizi bolhákkal végzett. Ezek a teljesen átlátszó állatkák épen átlátszóságuk miatt rendkívül alkalmasak voltak a megfigyelések végzésére. Megfigyelte, hogy ho-, gyan hatol be a kórokozó spóra a vizibolha szervezetébe és hogy mindjárt a behatolás pillanatában hogyan tódulnak oda a falósejtek százai, körülveszik a betolakodót és igyekeznek azt elpusztítani. Figyelemmel kísérte a gyógyulás folyamatát és figyelemmel kísérte azt is, amikor a falósejtek tehetetlenek voltak az ellenséggel szemben, annak mérgei megbénították őket és a vizi bolha a betegség áldozatává lett. — Egy másik kísérletében a szervezetnek az idegen testekkel pl. egy beszúrt tövissel szemben való viselkedését tanulmányozta. A tövis felé phagocyta vándorlás indult meg és a kis sejtek ezrei igyekeztek a tövist feloldani, megsemmisíteni. Ilyen és sok más hosszú időn át folytatott megfigyelései azt a gondolatot érlelték meg benne, hogy az állati és emberi szervezet védekezése a betegségek ellen szintén hasonló módon történik. A gyulladás Metchnikoff szerint nem más, mint a falósejtek, a fehér vérsejtek küzdelme a baktériumokkal. A falósejtekre vonatkozó munkáját 1884-ben hozta nyilvánosságra. Metchnikoff messinai munkája nem volt harmonikus és nyugodt munka. Súlyos túberkulózisban szenvedő első felesége meghalt és Metchnikoff idegösszeomlásában a morphium rabja lett. öngyilkossági kísérletet is elkövet és sok hányódás, utazgatás után elvállalja az újonnan alakult odesszai bakteriológiai állomás vezetését, ami annál hasznosabb volt számára, mert messzinai magánlaboratóriuma felszerelése meglehetősen hiányos volt és ott mindén támogatás nélkül magára hagyva volt kénytelen dolgozni. Odesszában tovább folytatta tanulmányait (1886) a phagocy- tosisról, amire annál nagyobb szüksége volt, mert közlései több oldalról ellentmondásokat váltottak ki. Odesszában azonban olyan gyakorlati irányú kérdések megoldásával is kellett foglalkoznia, mint amilyenek a lépfene és egyéb állatjárványok leküzdése. E próbálkozások balsikere kedvét vette az odesszai munkától és 1888-ban Párisba költözött, hol Pasteur kutatóintézetet létesített számára és annak vezetését reá bízta. Ettől kezdve Pasteur kör-
