Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1904 Pawlow: A gyomortól a lélekig
52 jektiven nem tudjuk szemlélni és a mégoly exakt kísérleti jelenségekből a következtetések levonását mégis mindig csak emberi psyche — Pawlow psychéje — végezte. Pawlow a forradalom alatt anyagi okokból nem igen folytathatta kísérleteit, intézete és állatai számára nem volt fűtőanyaga, takarmánya, de mikor 1925-ben tanulmányútra akart indulni, a szovjet visszatartotta és nagy összegeket bocsátott rendelkezésére. 1924 óta visszavonult a tanítástól Ó9 csak tudományos kutatásainak élt. Koltuse faluban Leningrad mellett áll intézete, ahol 40 kitűnő asszistenssel dolgozott. Ennek ellenére hű maradt konzervatív nézeteihez és mint mondják, az egyik híres szovjetvezér szemére is vetette, hogy egy olyan világnagyságról mint Pawlow azt fogja feljegyezni az utókor, hogy nem értette meg korát. . . Pawlow Iván Pertovics, a ryazani pópa fia, a Nobeldíjas élet* tankutató, a leningrádi egyetem tanára, a szovjet büszkesége élete dicsőségének tetőpontját 1935-ben érte el, amikor a világ élettantudósai Leningradban tartották a kongresszusukat és annak nagy sikere és látogatottsága elsősorban az ő személye iránt való hódolatnak volt köszönhető. És alig egy év múlva, a 86 éves, munkabíró, teljes szellemi frisseségű Pawlowon is úrrá lettek a természet törvényei, amelyek közül ő maga oly sokat derített fel és egy télvégi tüdőgyulladás ágynak döntötte. 1936 február 27-én halt meg és vele az orvostudomány egy egészen kivételes nagyságát vesztette el.
