Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1902 Ross: Hogyan terjed a malária?
36 és ezek a kísérletek teljes eredménnyel jártak. A moszkitók testében fokról-fokra követni tudta a malária plasmodium fejlődési stádiumait és sorozatos megfigyeléseivel kimutatta, hogy ha egy szúnyog vért szív a maláriás betegből, akkor a szúnyog gyomra csak a vérsejteket emészti meg, míg a malária plasmódiumok nemileg érett egyedei életben maradnak, továbfejlődnek, megtermé- kenyülési folyamaton esnek át és belefúródnak a szúnyog gyomrának falába. A sok kis utódállatot tartalmazó hólyagocska a szú- nyog gyomorfalán láthatóan türemkedik elő. Egy idő múltán felpattannak a hólyagok és a sokasok kis újszülött a szúnyog hasüregén és nyirokútain át a szúnyog nyálmirígyeibe jut. Ehhez a fej- 1 lődési fokhoz a vérszívás után kb. 8—11 nap szükséges, ez idő letelte után lesz a szúnyog fertőzőképes. Ha egy ilyen szúnyog egészséges egyént csíp meg, úgy e kis élősködők bejutnak a vérbe, behatolnak a vörös vértestekbe és 6—21 nap múlva kitör az első lázas roham. Rengeteg munka, sok téves nyomon való fárasztó kutatás, sok lelkesedés és csüggedés, felettes hatóságok meg nem értésével való küszködés, jellemzik azt az utat, amelyen át Ross végül mégis elérte célját (1893) és a malária parazitának fent vázolt fejlődési menetét kézzelfoghatóan bebizonyította. Sok nehézséget okozott neki az is, hogy nem ismerte elég jól a szúnyogfajtákat, pedig, mint később kiderült, csak egy bizonyos anopheles nevű szúnyogfajta az, amely a maláriaparazitának „gazdaállata“ és pedig ennek is csak a nősténye, míg a hímszúnyog teljesen ártalmatlan. Ross életének további évei a jól végzett munka kiérdemelt jutalmának jegyében folytak le. 1899-ben már mint elismert szak- tekintélyt Nyugatafrikába küldi ki a liverpooli University College School of Tropical Medicine és itt megtalálja azt a moszkitófaj- tát, amely a halálos afrikai lázat terjeszti. 1902-ben a liverpooli University College trópusi betegségek tanszékére hívják meg tanárnak és ugyanez évben nyerte el a Nobel-díjat is. 1911-ben „Sir“ lett, 1923-ban ő igazgatta a londoni Royal Institute and Hospital for Tropical Diseases-t. Nagy fantáziájú ember volt, aki szépirodalommal, matematikával, zeneszerzéssel is próbálkozott és költeményei könyvalakban is megjelentek. Grassival vívott tudományos
