Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
Összefoglalás
259 nyozása során tett felfedezései a cukorbetegség és a diabetikus savmérgezés tanulmányozására vezették. Kutatásai eredményei megadták a lehetőséget arra, hogy az egész kérdést más szemszögből lássa, mintahogy azt eddig tudtuk. Szent-Györgyi a savmérgezés létrejöttében döntő fontosságot tulajdonít az említett négy szénatomos szerves savaknak, amelyek vizsgálatai szerint oly fontos katalytikus funkciót teljesítenek a közbeeső anyagcserében. Az aceton képződés oka szerinte e katalytikus funkció zavara. A négy, oly nagyfontosságú szerves savból az emberi szervezetben igen kevés van és elképzelhető, hogy ez a kis mennyiség cukorbajnál nehezebben képződik vagy könnyebben bomlik el és így működésük elégtelenné válik. Korányi Andrással, Rusznyák professzor belklinikájának tanársegédjével együtt az elgondolás helyességéről meggyőződendő kísérleteket tettek a cukorbetegek savmérgezéses állapotának borostyánkősavval való megszüntetésére (1937). A kísérletek eredményei rendkívül biztatóak és remélni lehet, hogy a borostyánkősavban a cukorbajnak új fontos gyógyszeréhez jutunk. A betegágynál elért eredmények egyúttal bizonyítékul szolgálnak arra is, hogy Szent-Györgyi elgondolása a sejtekben lefolyó égésről a gyakorlatban is megállja a helyét. Szent-Györgyinek ez a munkája 1937 nyarán jelent meg és miközben munkatársaival a megkezdett nyomon munkálkodott elgondolása továbbépítésén, járta be a világot a stockholmi híradás. hogy az orvosi és élettani Nobel-bizottság Szent-Györgyi Al- bertnek ítélte az orvosi Nobel-díjat. Szent-Györgyi Albert, az első INobel-díjat nyert magyar orvos, magyar egyetem neveltje és mint a legmagyarabb alföldi város egyetemének tanára részesült a nagy kitüntetésben. Munkatársai között voltak angolok, amerikaiak, svájciak, németek és indusok, de a segítő részletmunkában az oroszlánrész a derék szegedi fiatal orvosokat illeti meg, Szent-Györgyi asszisztenseit. A magyar orvostudomány sok évtizeden keresztül a német iskolához számított, Szent-Györgyi az egyik képviselője az újabb iránynak. amely elsősorban az angol orvostudományi irányt tekinti
