Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1912 Carrel: A szervátültetés és az érvarrat
110 veséjét és hólyagját is átültetni a másikba és az állatok életben maradtak és a szervek jól ellátták működésüket. Tizennégy állatnál kimetszette a veséket, folyóvízzel átmosta és aztán vissza- varrta őket a régi helyre és kilenc állat még sokáig élt a műtét után. Egyik állat levágott lábát átültette egy másik állat levágott lába helyére és az átültetett láb odanőtt a testhez. Mindezen boszorkányos technikával végzett műtétek sikerének a titka a Carrel-féle módszerrel végzett érvarrat, amelynek alkalmazása előtt a szervátültetés csak az ábrándok világába tartozott. Az emberorvoslás szempontjából Carrel módszerének ezidő- szerint a vérérsérülések területén van a legnagyobb jelentősége. Az érvarrat és érdarabok átültetése ütőérsérüléses hiányok pótlására ma már általánosan használt eljárás. Vérátömlesztésnél is alkalmazták, amikor a vért adó egyén csukló ütőerét belévarrták a vérátömlesztésre szoruló valamelyik vivőerébe és a vér alvadás veszélye nélkül folyik át a beteg szervezetébe. Vérkeringési zavarok esetén (súlyos érelmeszesedésnél) a vérkeringésnek új utat lehet nyitni és sokszor sikerült a láb elhalását megakadályozni érbeültetés segítségével. Szervátültetések embernél való végzésének nagy akadálya az átültetésre alkalmas szerv hiánya. Hullából nyert konzervált szervek beültetésével sokan próbálkoznak állatkísérletekben a Carrel által megmutatott utakon. A szervátültetés ma még kísérleti stádiumában van, még nem tartunk ott, hogy biztos gyakorlati eredményekről beszélhetnénk, de hogy e tekintetben kísérletek és komolv próbálkozások egyáltalán folyhatnak, az Carrel érdeme, mert érvarrat nélkül minden próbálkozás eleve meddő és kilátástalan volna Carrel a Nobel-díjat az érvarrat és szervátültetés terén végzett munkásságáért kapta, de új munkaterületén, amelyen a Nobel-díj elnyerése óta munkálkodik, legalább is époly nagyjelentőségű eredményeket ért el, ezért röviden ismertetem Carrelnek a szövettenyésztés megalapozását illető munkásságát is. Harrison R. G volt az első, Roux és f.oeb előmunkálatai után, akinek élő szervezetből kivágott szövetrészletet sikerült
