Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1912 Carrel: A szervátültetés és az érvarrat
108 gokkal öszekötni: csontból, aranyból, ezüstből készült finom csövecskékkel akarták pótolni az elroncsolt érszakaszt, de az eredmény messze mögötte maradt a szép reménységeknek. Sokan, nagyon sokan próbálkoztak az égetően fontos sebészi probléma megoldásával, de a legjobbaknak sem sikerült. . . Míg végre aztán Carrel megoldotta a kérdést. Alexis Carrel 1873 június 28-án született Sainte Foy-ban, Lyon mellett. Atyja kereskedő volt, korán elhalt, az árván maradt fiút anyja nevelte fel. Lyonban végezte iskoláit és 1900-ban doktorált. A lyoni kórházban kapta meg továbbképzését és Testűt tanár klinikáján lett professzor. A sebészetet választotta szakmájául és 1902-ben már önálló kísérletekkel is foglakozott. 1904-ben Amerikába költözött és Chicagóban Stewart tanár élettani intézetében működött. Már 1906-ban meghívták a newyorki Rocke- feller-intézethez és innen datálódnak nagy elméleti és gyakorlati jelentőségű kutatásai, amelyeket az érvarrat és a szervátültetés terén végzett. Ezirányú munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat. Carrelt csodával határos manualitása tette alkalmassá az érvarrat problémájának megoldására. Carrel egyike volt a legelső sebészeknek, akik sikerrel végeztek szívoperációhat, de sebészi készsége egymagában nem oldhatta volna meg a kérdést. Hogy érvarratai sikerültek, abban a tökéletes technikáján kívül döntő része volt annak a meglátásnak, hogy az ércsonkokat belülről kibélelő finom hártyának, az érbelhártyának nagy felülettel kell egymással érintkezésbe jutniok és az eret kívülről burkoló hártyát el kell távolítani, mert ez akadályozza az erek összegyógyu- lását. E szempontok szemelőtt tartásával ma már, hála a Carrel- féle módszernek, az erek összevarrása nem probléma többé és mindennapos technikai kérdéssé egyszerűsödött. De ez még nem minden. Ha az érfal nagyobb területen ron- csolódott, akkor az ércsonkokat nem lehet egymáshoz olyan közel hozni, hogy egyesíteni lehetne őket. Carrel vivőerekből megfelelő nagyságú darabokat metszett ki és ezekkel pótolta a hiányt, mintahogy a régi sebészek arany- és ezüstcsövekkel próbálkoztak. Megkísérelte Carrel állatok érdarabjait is beültetni, sőt előzőleg hetekig jégen tartott érdarabokat is ültetett be, mint
