K. Karlovszky Geyza: A gyógyszerek magyar tudományos népies és táj-elnevezései latin jelentésökkel együtt (Budapest, 1887)
VII egyikre van szükség, de mind a kettőnek fölemlitése sehol- * sem árt, legalább idejekorán megismerkednek velők a gyógyszerészapródok. Néhol meg azért is jó, mert megóv az eshetőleges tévedéstől. így Gentiana helyett Gentiana lutea-t, Belladonna helyett pedig Atropa Belladonna-x. írtam. A jelentés kifejezésére általában a szigorúan tudományos latin neveket használtam, de mégis néhol, a köny- nyebb megérthetés kedvéért, kénytelen voltam a triviális névhez nyúlni. A Cerrussa Veneta-t bizonyára jobban ösmerik a kezdők a Plumbum carbonicum-nál. A Delphinium Consolida, vagy a Geum urbanum-ban pedig, azt hiszem, kevesen ösmertek volna rá a Calcatrippa és a Caryophy/lata ra. Arra is ügyeltem, ahol csak a hely engedte, hogy a latin neveket egészen kiírjam. A gyógyszerész mindig megkurtitva látja azokat, s e miatt kezdő korában bizony könnyen zavarba jön, ha véletlenül szabályosan kell valamelyikét kimondania vagy leírnia. A jelzős magyar neveket kétszer tettem ki, mind a főnév, mind a jelző kezdőbetűje alatt. A Bryomát úgy a „Földi tök,“ mint a „Tök, földi,“ czimen megtalálja az olvasó, E miatt kissé terjedelmesebb lett ugyan a könyv, de gyorsabbá vált a használata. Sok nagyon régi, már majdnem egészen elavult gyógyszert is fölvettem a gyűjteménybe, de talán ez se volt hiába való dolog. Példát hozok föl erre. Az ország fiatalabb gyógyszerészei közül nagyon kevesen ösmerik a Radix Hirundinariae-t; s mégsem hagyhattam azt ki, mert némely vidéken, mint Kecskeméten, elég gyakran kéri azt a nép, „vadpaprika töve“ néven. Megemlítem még, hogy az erősebben ható orvosságok neve elé egy, a mérgek elé pedig két keresztet tettem. Csak a kezdőkre való tekintettel jegyzem meg, hogy ezeket a gyógyszereket, a törvény szerint, orvosi rendelvény nélkül nem szabad kiszolgáltatni.
