Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A belorvostan gyógyító eljárásai
617 tehát hibás és feltétlenül kerülendő. Ügyelnünk kell arra is, hogy a tü hegye vénába ne jusson. Ha erre nézve kétségünk van, meggyőződhetünk a helyzetről, ha aspirálni próbálunk; ezt megtöltött fecskendővel is tehetjük, mert minden fecskendő dugattyújának van még kalibrált terén túl is kevés szabad mozgási tere; ha ilyenkor vér ömlik a fecskendőbe, véna lumenébe jutottunk. Ilyenkor a tűt visszahúzzuk és anélkül, hogy a bőrből egészen kihúznánk, más irányba ismét előretoljuk. A beszúrást gyorsan,, határozottan, bizonyos lendülettel, egyenesen a tű irányában kell végezni. Nem szabad a tű végének a bőr felü140. ábra. Befecskendés a comb feszítő oldalának bőre alá. letére ütődni, mert ennek ellentállásán megakadva, elgörbülhet vagy el is törhet; a tűnek be kell csúszni, siklani a bőralatti kötőszövetbe. A bőralatti kötőszövetbe befecskendhető folyadék mennyisége nagyon különböző (lásd infúzió); a legtöbb esetben elegendő az 1 kcm ürtartalmú fecskendő. Ha egyszerre 1 kcm-nél nagyobb folyadékmennyiséget, vagy egyidejűleg többféle szert akarunk befecskendeni, úgy járunk el, hogy a tűt meghagyjuk beszúrt helyzetében, a fecskendőt erre a célra már előre elkészített tűvel fegyverezve újra megtöltjük és ugyanarra a helyre fecskendünk be; ne húzzuk ki tehát ilyenkor a tűt, mert hisz akkor újabb beszúrással kellene kellemetlenkednünk. A folyadékot, ha csak kis mennyiséget fecskendünk be, a dugó hirtelen előtolásával juttatjuk a bőr alá és azután a tűt egyenesen kihúzzuk. Egy kcm-nél nagyobb folyadékmennyiség befecskendésekor helyesebb a dugattyút lassan betolni,, hogy a folyadék lassan, fokozatosan feszítse szét a bőralatti laza kötőszövetet és így ideje legyen benne szétoszolni; a gyors befecskendés hirtelen feszülést okozna és ezzel igen erős fájást. f
