Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
459 Kórjelzés. Az eléggé jellemzetes kórtünetek mellett gyakran segítségünkre vannak az egyidőben a bőrön is található kórjtick. Ezen a téren a legtöbb diagnosztikai tévedésnek oka abban van, hogy nem gondolunk lueszre. Ennek a betegségnek mai elterjedettsége mellett minden beteget lueszre gyanúsnak kell tekintenünk, ha egyébként nem tisztázott a kórok. A legnagyobb hiba, amikor az orvos valamely betegéről kijelenti, hogy a „lueszt kizárhatom“. Nem ritka az olyan eset sem, amelyben jellemzetes tünetet nem találunk, de ilyenkor is a luesz lehetőségét, mint az egyedül kedvező lehetőséget kell tekintenünk. A felsorolt idegrendszeri egyes tünetek mind ebbe a kategóriába tartoznak s ezek jelenlétében elengedhetetlen kötelességünk ebben az irányban kutatnunk s még inkább: cselekednünk. Ilyen esetekben megerősítést adhat: a lumbálpungálással vett folyadék mikroszkópos megvizsgálása; ha pleocytosis-t találunk s erre egyéb ok nem vehető fel: ez a luesz mellett bizonyító adat, a Wassermann-kémlés, amelyet a liquorral is végeztessünk, még pedig nemcsak 0 2 ccm-rel, hanem 04—06—0 8 és 1 ccm-rel, mert gyakran csak nagyobb mennyiséggel nyerhető pozitív eredmény. A Sachs- Georgi-próba is alkalmas kiegészítője a liquor vizsgálatának. A pozitív reakció nagyon támogatja felvételünket de a negatív eredmény nem tarthat vissza a gyógyítási kísérlettől s valóban elég gyakran bizonyul még ezen negatív reakció ellenére is lueszesnek valamely megbetegedés. Néha a vér negatív, míg a liquor pozitív Wa-t ad. A világrahozott lueszt a gyermekorvostan tárgyalja, itt csak későbbi vonatkozásában foglalkozhatunk vele. E tekintetben azonban jóformán csak a kiskorban átállott luesz maradványai jöhetnek szóba, amelyeket lueszos szülők gyermekén, de csak kivételes esetben találunk. Hiányzó ínreflex, visszamaradó szellemi fejlődés, a pupillareflex hiánya azok a jelenségek, amelyek mint első jelei a kóralaknak feltűnnek; később epilepsziás rohamok, előhaladó elbutulás vagy a tábesz kórképe fejlődik ki. Ezek az alakok tehát a gyógyításra már nem alkalmasak. Gyógyítás. A salvarsan (dioxydiamidoarsenobenzol) használatos készítményei (neosalvarsan, silbersalvarsan, revival) az idegrendszeri lueszes megbetegedés gyógyításában is értékes gyógyszerek. Azonban ezen szerek közvetetlenül, különösen akkor, ha a beteg előzetesen még luesz ellen kezelésben nem részesült, nem alkalmazhatók. A szalvar- zannal való gyógyítás kezdetén ugyanis gyakrabban volt tapasztalható az, hogy az első befecskendezés nyomán közvetetlenül, vagy rövid idő múlva, máskor fokozatos fejlődéssel 1—IV2 hónap után valamely ideg- rendszeri kóros tünet jelentkezik. A szalvarzanadás után közvetetlenül jelentkező reakció az idegrendszer részéről a bőrkiütések Jarisch-Herx-
