Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
456 Luesz. Luesz okozta zavart az idegműködésben háromféle alakban találunk, mint másodlagos hevenyés beszűrödési és harmadlagos gummás folyamatot, mint lefolyt ilyen folyamat maradványát és mint tábeszt és paralízist. Kórtan. A hevenyés gummás folyamat legtöbbnyire a luesz korai szakában fejlődik ki, nem ritkán a bőrön is észlelhető tünetekkel együtt. A legtöbb eset a fertőzés első és második évében fordul elő, igen nagyon ritkán később. A spirochaeta pallida ilyenkor az egész szervezetet megfertőzi s a szöveteknek egyéni diszpozíciójától függ, hogy a mikroba mely szövetben fészkel inkább. Az idegrendszerben elváltozást találhatunk az ereken, a burkokon és néha nagyobb gumma alakjában az idegrendszer bármely részén. Az ereken az intimában és a médián van rendszerint a lueszes heszűrődés (Heubner endarteriitis obliterans). Az ilyen ér eldugulhat; kevesebb jelentősége van a nem ritka periarteriitisnek, bár ez is szűkítheti az ér lumenét s elzáródást is okozhat. Néha aneurizmaszerű tágulás keletkezik a kisebb verőereken. A gummás beszűrődés,, mint a tuberkulumok a meningitis basila- risban, gyakran a koponya alapján, a lágy hártyákon terjed el, hasonló módon azonban megjelenhet a konvexitáson is, vagy az érhártya bármely pontján. A kemény burkon is kifejlődhetik nemcsak az agyvelőben, hanem a gerincvelőn is. Helyenként az egyes ideggyökökön mint körülírt beszűrődés,, azok működését gátolja. Leggyakoribb ez a 3. idegpáron, de gyakran nagy kiterjedésben éri a többi fejideget is. Körülírt gummacsomó vagy magános gumma az érhártyákon bárhol előfordulhat az agyvelőben vagy a gerincvelőben. Bár spontán visszafejlődési hajlandósága van, mégis úgy viselkedik, mint rossztermészetű daganat, az idegszálakat nyomja, elég korán roncsol s ha eltűnik is (akár rendes lefolyásban magától, akár gyógyítás folytán), a roncsolás helyén hegesedés, vastagodás, mint a bekövetkezett pusztulás nyoma, gyakran marad vissza. Tünetek. A hevenyés gummás beszűrődés tünetei, ha a folyamat a koponyaalapon keletkezik, hasonlítanak a gümős meningitisokozta tünetekhez, inkább csak a lefolyásban van a kettő között különbség: lassúbb kifejlődés és mint jellemzetes körülmény: a tünetek fokának hirtelen változása a legfelötlőbb elkülönítő jelek. A legelső jel: az éjjelenként fokozódó heves fejfájás, amely rendszerint olyan nagyfokúvá lesz az ágyban, hogy a beteg kénytelen felkelni s függőleges helyzetben keresni enyhülést; az éjjeli fokozódás ugyan igen gyakori, de nem