Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)

Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.

Korea. (Chorea.)

(Chorea minor, Ch. Sancti Viti, Ch. Sydenhami.)

A korea, Vitus-tánc elnevezéséhez ma már felesleges a minor jelzés hozzáfüggesztése.

Tünetek. A betegség első jelenségei többnyire oly lassan keletkeznek, hogy a gyermeket környezete soká csak ügyetlennek véli, vagy arcfintorgatásáért, nyugtalanságáért, csúf írásáért szidja. Sokszor már ebben az időben is feltűnik, hogy a gyermek szótalanabb és könnyen indulatba jön. Ezután az egész testben, vagy kivételesen csak az egyik testfélben, vagy az egyik végtagon nagyobb mértékben kifejlődnek a koreás mozgások, amelyek szabálytalan időközben és intenzitásban az egyes végtagokat akaratlan mozgásba hozzák. Elég nagy ide-oda dobáló mozdulatok keletkeznek ilyen módon, legerősebben többnyire a felső végtagokon, amelyek kisebb-nagyobb szünettel megmegmozdulnak, majd csak kisebb kitérést végeznek, pl. szupinálást- pronálást, majd kezével a beteg felszalad az orrához, a füléhez. Rendszerint az ilyen mozgások végén a beteg úgy tesz, mintha valami oka lett volna mozdulatának: megvakarja fülét, haját, ruháján egyet igazít, stb. A kilódult helyzetből a végtag azonban hasonló hevességgel s dobálással tér vissza kiindulási helyzetébe. Az egyes ujjak, főképpen a hüvelyk, külön is meg-megmozdulnak. Mérsékelt esetben a beteg ezen mozdulatok mellett is tud járni, sőt kezét is egyre-másra használhatja, de ha a baj rosszabbodik, a mozgások oly hevessé válnak, hogy a beteg ágyából felkelni sem tud, sőt ágyában szünet nélkül ide- oda hányja-veti magát, fejével, végtagjaival, törzsökével össze nem függő heves mozdulatokat tesz. Ilyenkor az arc kipirult, az arcizmok folyton el-elhúzódnak, a gyermek szeme fénylik, lélegzése szabálytalan, szakadozott, a levegő majd száján, majd orrán keresztül halad s a betegnek hirtelen záródó ajkai közt gyakran érdes hangot támaszt. A gyermek szeme ritkán vesz részt e mozgásokban, néha tekintetének szomorú kifejezése nagy ellentétben van a test élénkségével, de néha a szemizmokban is nyilvánul a nyugtalanság. A beteg nyelve is mozog, fogaihoz ütődik, időnkint ki-kiöltődik szájából, garat- és gégeizmai is nyugtalankodnak. Mindezek a mozgások alvás idején szünetelnek, persze sokszor alig tud elaludni az ilyen beteg, bármennyire fáradt is.

A beteg szándékolt mozgást alig tud végezni: ha valamit kezébe akar fogni, figyelemmel vár egy szabad pillanatot, ekkor hirtelen odakap, de alig tudja kézben tartani az így elfogott tárgyat. Valamely cselekedetre felszólítva: egy ideig vár, mielőtt a kivitelre elhatározná magát. Beszéde nagymértékben nehezített, iparkodik egy lélegzet452