Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
449 fejez ki. A szemteke mozgásai, a szemhéjak záródása ritka, a száj félig nyitott. Ha egy-egy mimikái mozgás megkezdődik, percekig megmaradhat még azután is, miután ennek kedélyi alapja már régen elmúlott (hypermimia). A beteg kezei élettelenek, kifejezéstelenek. A hiányos mozgási hajlam a test egész izomzatán észlelhető. Hajlott derékkal, előrelógó1 fejjel, a végtagokat minden ízületben könnyedén behajlított helyzetben tartva áll és csaknem guggolva jár. Fekvő helyzetben láthatólag kényelmetlen helyzetet foglal el, feje nem nyugszik a párnán és hosszú időn át marad ebben a helyzetben anélkül, hogy az elfáradás érzete támadna. Támadó ingerre, a védekező, vagy menekülő mozgás nem jelentkezik. A beteg figyelmetlen egyén benyomását teszi. 2. A fokozott izomtónus (hypertonia, rigor) néha egész csekély és a beteg mozdulatlansága ellenére is nem jut kifejezésre sem az izom tapintatában, sem a passzív mozgatáskor tapasztalható ellentállásban. Máskor világosan érzi az ember az ellentállást (fogaskerék-tünet). A betegség előrehaladtával a rigiditás mindinkább fokozódik és a betegek panaszában is, merevségérzésben kifejezésre jut. Az ilyen beteg evés közben a kanállal megáll a szájnál és néha percekig tartja így. Az ingfelvételkor hosszú időn át a legkényelmetlenebb helyzetben marad. Lassankint az izmon, az inakon és az ízületi tokon másodlagos zsugorodás fejlődik ki (contractura). 3. A pulziós tünetek. A betegek automatikusan és kényszerű módon enyhe meglökés után addig mennek előre, hátra, vagy oldalt (antero-, retro-, latero-pulsio), amíg valamely akadályra nem találnak. Egyensúlyi helyzetükből enyhe lökéssel kimozdíthatok, hiányzik a készségük a kimozdított egyensúly ellensúlyozására és ha kissé hátrahajlítjuk a fejet, a beteg hátraesik (hyptokinesis, Sarbó). 4. Az izomgyengeség (adynamia). Néha féloldali bénulás formájában, anélkül azonban, hogy a hemiplegiára jellemző piramisreflexek kifejlődnének. 5. A járás egyhangú, nehézkes. A lépések rövidebbek és lassúbbak. Néha tipegő járás fejlődik ki (demarche aux petit pás), súlyos esetben pedig az automatikus beállító mozgásoknak és a statikus tónusnak hiánya folytán az állás és a járás teljes képtelensége (astasia, abasia). Az ilyen beteg azonban még igen ügyesen szalad. Az alternáló mozgások zavara is észlelhető (adiadokokinesis) sokszor anélkül, hogy rigiditas volna kimutatható. Gyakran észlelhető az, hogy az egyes mozgások kilengései nemcsak lassúdottak, hanem kicsinyek. Ez legjobban vizsgálható az íráson (mikrographia). 6. A rágás, a beszéd, a nyelés és a lélegzés zavarai. A rágómozgásban a beteg hamar kifárad. A nyelés nehezített a csökkent beideg- zési készség és a hypertonia miatt. Némely ilyen beteg csak folyékony 29 Belorvostan tankönyve. II. 3. kiadás.
