Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
444 a megfelelő elektródát. így a gyermek is könnyebben elviseli. A gyakorlásokban ne erőltessük, ne fárasszuk túlságosan a beteget; kisebb célszerű mozgások hasznosabbak. Az elferdülések ellen a sebészi eljárások vezetnek célra, hiányzó izomműködést gyakran pótol megfelelő támasztó tok. Hiba volna azonban, ha ezen segítő eszközöket már akkor erőltetnénk, amikor még a gyakorlással is lehet javítani, ebben az időben csak az elferdülés megakadályozására kell a támasztó készüléket alkalmazni. Bizonyos megfelelő esetekben a testegyenesítő sebészet egyes megmaradt izmok inának célszerűbb helyre rögzítésével jelentékeny eredményt ér el (intransplantálás). Encephalitis epidemica. Járványos agyvelögyulladás. Economo betegség. A betegség a háború folyamán vált ismertté. Első leírója Cruchet, a francia-német hadszíntéren 1915-ben észlelte az első jellemző eseteket. Tőle függetlenül az 1916—17. évi wieni járvány észlelése alapján írta meg Economo e betegségről klasszikus tanulmányát; ő a betegséget a hevenyés időszak egyik szembeötlő tünete alapján e. lethargicá- nak nevezte. Utóbb a járvány a civilizált világban mindenütt elterjedt, ismertté vált e betegség tüneteinek és lefolyásának rendkívül nagy változatossága és kiderült, hogy az esetek egy jórészében nem a sok alvás uralja a kórképet, hanem gyakran álmatlanság, izgalmi tünetek, gyakran a choreás mczgászavar. Az orvostörténelem megállapítja, hogy régebben is volt már álomkórossággal és koreás mozgászavarral járó járvány; így a múlt században Felső-Olaszországban „nona“ néven szerepelt az álomkórsággal járó betegség és epidemiás volt a „chorea electrica“ (Dubini- Pighini). A régebbi járványok azonban sohasem voltak ennyire elterjedtek, mint az, amely a háborúban keletkezett és amely a békekötés után 1920-ban érte el csúcspontját és azóta is minden évben, különösen a téli hónapok idején elszórtan, endemiásan még ma is fel-feltűnik. Tünetek. A kezdőtünetek legtöbbször influenzaszerűek: láz, bágyadtság, étvágytalanság, fáradtság, tagfájás, gyakran az orrgarat, a légcső és a hörgők hurutja. Máskor fejfájással, szédüléssel, hányással, tarkótnerevséggel, Kernig-tünettel, meningitisszerűen, ismét máskor igen heves lázzal és psychés izgalmi tünetekkel, melyek deliriumig fokozódhatnak, kezdődik. Van olyan eset. amikor a kezdőtünetek igen enyhék és olyan is, amely kezdőtünet nélkül mindjárt valamely agyi góctünetben nyilvánul meg.
