Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)

Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok

404

Kórok. A patológiai viszonyok a kórokról is nagyrészt felvilágosítást adnak. Az apoplexiás férfiak száma valamivel nagyobb, mint a nőké. Az okul szolgáló állandóan nagy verőeres vérnyomás és az arteriosklerózis kifejlődésében része lehet az alkoholnak, nikotinnak, luesznek, emellett a megszokott nagy evés egyike a leggyakoribb kórokozó faktoroknak a konstituciós hajlamosság mellett. Az apoplexiás habitus: erős testalkotás, széles, domború mellkas, rövid nyak, obezitás, bővérüség sok esetre illik, persze az ellenkező testalkat sem biztosít, de a tapasztalás az, hogy a testalkotásnak és így bizonyos mértékig az öröklött hajlamosságnak szerepe van a megbetegedés létrejöttében. Emellett szól az egy családban előforduló esetek halmozódása is. Az életkor adta hajlamosságot mutatja az, hogy a legtöbb eset a 40—60 éves életkorban fordul elő. A habitus talán éppen az alkalmi okok tekintetében érvényesül, az ilyen pletorás egyénen könnyebben támad veszedelmes vérnyomásfokozás, ha excesszusnak, felhevülésnek teszi ki magát.

Kórmegelőzés. Az alapbántalom ellen irányuló és azon ártalmak távoltartására törekszik, amelyek az erek bántalmának előrehaladására hatással lehetnek. Kétségtelenül különösen fontos a luesz korai felismerése és gyógyítása. Az állandó nagy vérnyomással, hízásra való hajlamossággal, bővérűséggel (polycythaemia), idősült vesebajjal gyakran járnak együtt olyan panaszok, amelyek mint szédülés, fejfájás, émelygés, sőt hányás figyelmeztethetnek arra, hogy az ilyen beteget óvjuk izgalomtól, túlfáradástól, de különösen a táplálkozás bőségességétől.

Gyógyítás. Az apoplexiás rohamban legfontosabb teendőnk a beteg gondos elhelyezése és ápolása: a fejnek magasra polcolása, a fejre jeges borogatás, jégzacskó alkalmazása. Az első napokban aztán nagy gondot kell fordítanunk a belek és a vizelethólyag kiürítésére, továbbá a beteg fekvőhelyére s a felfekvés megelőzésére. E célból a keresztcsont tájékát gondosan meg kell figyelni, borszesszel, vízzel, szappannal tisztán tartani. A beteget mindjárt lég- vagy vízpárnára fektetjük. A beteget az első napokban nem tápláljuk, de gondoskodnunk kell vízfelvételről. Ivás kísérletét csak olyan betegen lehet megkezdeni, aki külső behatásra némikép feleszmél, ilyenkor is csak evőkanálnyi vízzel teszünk próbát. Az ilyen beteget csak a legnagyobb elővigyázattal s kényszerítő körülmények miatt lehet szállítani.

Jó szívműködés és nagy vérnyomás esetében vénacsapolássai 300—500 ccm. vért bocsáthatunk le. A keringés gyengesége esetén kámfort, cardiazolt fecskendezünk bőr alá, a légzés súlyos zavarában lobelin vénába fecskendezésével (a szert csak lassan, óvatosan adjuk be) tehetünk kísérletet.