Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
29 azonban könnyen megkülönböztethetők ezektől. A vénagörbén ugyanis kitűnik, hogy az extraszisztole idején a pitvarok is korábban húzódtak össze, vagyis hogy az extraszisztolés periódusban a pitvarok ritmusa is meg volt zavarva. A ritmuszavarban tehát a pitvarok és a kamrák egyformán résztvettek. A kompenzáló pauza ilyenkor úgy keletkezik, hogy a szinuszból jövő rendes ingerre az extraszisztole miatt refraktér állapotban levő pitvarizorn nem húzódik össze. Csak a következő rendes inger vált ki összehúzódást. Sokszor azonban nem teljes ez a kompenzáló pauza. Wenckebach szerint ez onnan származik, hogy a pitvar-extraszisztole összehúzódása ráterjed a szinuszra is és megsemmisíti az ott keletkezett ingert. Ezután egy rendes periódus elteltével lesz az inger megint oly naggyá a szinuszban, hogy összehúzódást tudjon kiváltani. Ennek megfelelően az irreguláros periódus ilyenkor rövidebb két normás periódusnál. 21. ábra. Elektrokardiogramm. Pitvarextraszisztole. Időjelzés: % A pitvar-extraszisztolék elektrckardiogrammján látható a korábban támadó pitvarlengés (a 21. ábrán ez összegezödik az előtte levő kamraszisztole T lengésével: T+P), amely után a vezetési idő hosz- szabb, a kamraszisztole elektrogrammja azonban körülbelül rendes alakú. Az extraszisztoléknak harmadik fajtája az atrioventrikuläros extraszisztole, amelyben a pitvarok és a kamrák korábban és egyszerre húzódnak össze. Ilyenkor a vénapulzuson a pitvarhullám és a kamraszisztole hulláma szuperponálódik, úgyhogy a vénagörbén egy magas hullám felel meg az extraszisztolénak. Igen valószínű, hogy az atrioventrikuláros extraszisztolék ingerei a Tawara-féle csomóban keletkeznek, mert ezen helynek van nagy ingerképző tulajdonsága és csak az itt keletkezett inger okozhatja a pitvaroknak és kamráknak egyidejű összehúzódását. Az ektraszisztolék megjelenése különböző. Sokszor elszórva, minden szabályosság nélkül fordulnak elő, sokszor azonban bizonyos szabályos időközökben keletkeznek. így ha állandóan minden rendes szisztole után egy extraszisztole következik, keletkezik a pulsus R
