Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Herzog Ferenc dr.: A gerincvelő betegségei
341 A mozgásbénulás rendszerint már kezdettől fogva kétoldali, mivel a gerincvelőben a gyulladás gyorsan az egész harántmetszetre, tehát többnyire mindkét piramispályára is ráterjed. A mozgásbénulás ilyenkor a háti gerincvelő teljes harántsérülésének felel meg, tehát merevgörcsös paraplégia és csak ritkán fordul elő, hogy a betegnek ezt megelőzőleg Brown—Séquard-féle bénulása is volt. A paraplégia kezdetben gyakran nem merevgörcsös, hanem petyhüdt, hipotoniás. Nemsokára azonban a bénulás merevgörcsössé, vagyis olyanná lesz, amilyen rendszerint a piramispálya sérülése okozta paraplégia. A paraplégia kezdetben petyhüdt voltának okát abban kell keresnünk, hogy a háti gerincvelőnek gyulladása rendszerint a lágyburoknak körülírt lobjával jár, ami megzavarja a burokban haladó erekben a vérkeringést. Mivel a gerincvelő erei között számos anasztomozis van, azért a szakro-lumbálos gerincvelő vérellátásában a háti, sőt még magasabb gerincvelőrészek ereinek is van szerepe. A háti és nyaki gerincvelő ereiben keletkező keringészavar ezért megzavarhatja a gerincvelő disztálcs részének keringését, úgyhogy az ágyéki és keresztcsonti gerincvelő működése is hiányossá lesz, nevezetesen azon mozgató sejteké és azon reflex-kollaterálosoké, amelyek az alsó végtagokkal vannak összefüggésben. Ezen részek működészavara a paraplégia petyhüdt voltában nyilvánul. Későbben, ha a keringészavar kiegyenlítődött, a gerincvelő disztálos részének működészavara megszűnik és az alsó végtagok bénulása merevgörcsössé lesz. Az érzésbénulás kezdetben nem szokott olyan súlyos lenni, mint a mozgásbénulás és gyakran a betegség későbbi időszakában sem lesz oly súlyossá. Ezen meglehetősen állandó különbségnek okát abban kell keresnünk, hogy a gerincvelőben a mozgásnak és az érzésnek rostjai lényegesen másképpen haladnak. Míg a mozgáspályák egy tömör nyalábban, a keresztezett piramispályában (klinikai szempontból a keresztezetlen piramispályának nincsen jelentősége) vannak együtt, addig az érzésrostok, főképpen a tapintásérzést vezető rostok, nem szorosan egymás mellett, hanem a gerincvelő harántmetszetén nagy területre elosztva, szétszórva haladnak. Akármilyen gócalakú gerincvelői megbetegedés, esetünkben a gyulladásos lágyulás, tehát sokkal súlyosabb zavart okozhat a mozgásban, mert ha a góc ráterjed a piramispályára, úgy elpusztulnak az összes mozgató rostok, míg az érzés ugyanolyan nagy lágyulásos góc következtében sokkal kevésbbé sérül, mert az érző rostok nagy területen elszórva haladnak és ezért csak igen nagy, a gerincvelő egész vastagságára kiterjedő lágyulás okoz teljes érzésbénulást. Az akut mielitiszben a gyulladás többnyire nem egyenletes a gerincvelő egész vastagságában, hanem egyes helyeken súlyosabb a lágyulás, másutt pedig még van ép szövet. Ezért ért
