Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
18 Az első csoportba tartozó aritmiáknak jól ismert faja a disz- szociáció. Állaton a His-féle nyalábnak (1. bevezetés) elroncsolása a pitvarok és kamrák működésének disszociációját eredményezi. Az emberi patológiában is régóta ismeretesek olyan megfigyelések, amelyekben a kamrák egészen más ritmusban és a pitvaroktól függetlenül húzódtak össze. A pitvarok ritmusa ilyenkor rendes szaporaságú, a kamrák ritmusa sokkal ritkább, percenként körülbelül 30—40, tehát feleannyi, mint a pitvaroké. A kamráknak ritmusa ezen esetekben egészen független a pitvarok ritmusától, a kamraritmus ugyanaz marad, akár szaporábban, akár ritkábban húzódnak össze a pitvarok. Ilyen eseteknek 7. ábra. Dissociatio. AP: szívcsúcslökés; J: v. jugularis; R: art. radialis. Időjelzés: szövettani vizsgálatával ki lehetett mutatni, hogy emberen is a pitvarok és kamrák állandó disszociációjának oka mindig a His-féle nyaláb megbetegedése volt. Olyan eset nem ismeretes, amelyben a His-féle nyaláb ép lett volna. A disszociáció úgy keletkezik, hogy a pitvarokból az ingerület egyáltalában nem jut el a kamrákba, amire a kamrák az izomzatúkban keletkező ingerekre saját lassú ritmusukban kezdenek összehúzódni (kamraautomatizmus), a pitvarok pedig tovább is a rendes szinuszritmusukban vernek. A pitvarszisztolét jelző A hullámok a vénapulzuson rendes sza- poraságúak. A kamraszisztolét jelző radialis-pulzus és csúcs-lökés ritmusa lassú és nem függ a pitvar ritmusától. (7. ábra.)
