Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
5 kezö pitvarösszehúzódáskor a vérnek visszafogása a vénákba meg van nehezítve. A pitvarösszehúzódás okozta nyomásfokozódásnak megfelelőleg emelkedést látunk a pitvar nyomásgörbéjén. A pitvarok összehúzódása után nem rögtön, hanem mérhető idő múlva (vezetési idő, amíg a His-nyalábon keresztülhaladt az ingerület) következik a kamrák szisztoleja, amely a kamra- izomzatnak legbelső rétegén, a papilláros izomzaton kezdődik. A papillá- ros izomzat összefügg az atrioventrikuláros billentyűkkel és összehúzódása szükséges ezen billentyűk tökéletes zárásához. A kamraszisztole folytán emelkedik a kamrabeli nyomás és ez zárja az atrioventrikuláros billentyűket. A pitvarok ekkor elernyednek, vagyis diasztoléba jutnak, tehát a nyomás csökken bennük. (3. ábra 1.) A félholdalakú billentyűk nem a kamraszisztole legelején, hanem csak akkor nyílnak meg, ha a szisztole folyamán a kamrákban a nyomás nagyobbá lett a nagy artériákban levő nyomásnál (3. ábra 2). Ezen időszakot, amelyben az atrioventrikuláros billentyűk már zártak és a félholdalakú billentyűk még nem nyíltak meg, amelyben tehát a szívnek minden billentyűje zárva van, nevezzük feszülést időszaknak (3. ábra 1—2). A 3. ábrán ennek megfelelően a pitvarnak nyomásgörbéjén a pitvarszisztole okozta emelkedés megelőzi a kamra nyomásgörbéjének emelkedését, az utóbbinak keletkezésekor már süllyedni kezd a pitvai görbéje; az aorta görbéjén pedig az emelkedés nem következik be egyidőben a kamragörbe emelkedésével, hanem a feszülési időnek megfelelő késéssel. A kamrák kiürülése befejeződik a félholdalakú billentyűk záródásakor, amelyek akkor záródnak, amikor az egyre csökkenő kamrabeli nyomás az aortabeli nyomásnál kisebbé lett (3. ábra 3). A kiürülést időszak tehát a félholdalakú billentyűk megnyílásától azoknak záródásáig tart (3. ábra 2—3). A kamraizomzat azonban a félholdalakú billentyűk záródásakor még nem ernyedt el egészen. Csak ezután következik be a kamraizomzat teljes elernyedése, a kamrabeli nyomás tehát még a félholdalakú billentyűk záródása után is csökken. Ha a pitvarbeli nyomásnál kisebbé lett a nyomás a kamrában, megnyílnak az atrioventrikuláros billentyűk (3. ábra 4). Ezen időt, mely a félholdalakú billentyűk záródásától az atrioventrikuláros billentyűk megnyílásáig tart, nevezik elernyedést időszaknak (3. ábra 3—4). A pitvar nyomásgörbéjére is hatással van a kamrának szisztoléja és a diasztoléja: a pitvarszisztolénak megfelelő nagy emelkedés után ugyanis a kamraszisztole idején alacsonyabb emelkedés keletkezik a pitvarnak nyomásgörbéjén, amelynek oka a vérnek felgyülemlése a pitvarban, amidőn kamraszisztolekor az atrioventrikuláros billentyűk zárva vannak. Mihelyt ezen billentyűk megnyílnak, vagyis mihelyt diasztoléba jutott a kamra, a pitvar nyomásgörbéje süllyed, mert a pitvaroknak kiürülése folytán a kamrákba a nyomás a pitvarokban csökken. A kamraszisztole befejezése után egy ideig úgy a kamra, mint a pitvar diasztolé- ban van, amíg a következő szívösszehúzódás kezdetén ismét szisztoléba jut a pitvar. Amikor egyszerűen szisztoléról beszélünk, mindig a kamráknak sziszto- léját értjük. A diasztole szót is ilyen értelemben, a kamrákra vonatkoztatva használjuk. A pitvarok szisztoléja tehát a diasztoléban van és a diasztole ezen részét nevezzük preszisztolénak. A kamraszisztole az atrioventrikuláros billentyűk záródásakor kezdődik, vége azonban valamivel későbben következik be, mint a félholdalakú billentyűk záródása, mert csak ezeknek záródása után ernyed el teljesen a kamraizomzat. A szisztole és diasztole meghatározására a szívcsúcslökésnek és a szívhez közeli artériáknak (karotisz) tapintásán kívül felhasználjuk a szív működése közben keletkező hangokat is. A szívhangok tulajdonképpen nem zenei hangok, hanem zörejek, amelyek a billentyűk megfeszülésekor keletkeznek. A szív felett
