Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyálmirigyek betegségei
BEVEZETÉS. A szájnyálkahártya számtalan apró mirigyén (gll. labiales, buccales, linguales) kivül három nagyobb mirigypár önti váladékát a száj üregébe. A gl. parotis, amely a fül előtt a m. masscter-en helyezkedik ej, és amelynek egy nyúlványa a fülcimpa mögé nyúlik; kivezető csöve a Stenon-vezeték, amely a száj tornácban, a második felső őrlőfog átellenében nyilik a szájüreg nyálkahártyáján. A gl. submaxillaris a m. myelohyoideus alsó felszínén a fossa sub- maxillaris-ban fekszik; kivezető csöve a Wkarton-vezeték a száj fenekén a caruncula sublingualis-on nyilik. A glandula sublingualis a szájfenéken, a plica sublingualis alatt van; ezen nyilik apró karélyainak 7—9 vezetéke. Közös váladékuk, a kevert szájnyál, színtelen és szagtalan, kissé zavaros, nyúlós folyadék. Kémhatása gyengén alkaliás. Napi mennyisége körülbelül 1500 cm3-re becsülhető. Jellemző alkotórészei a fehérje, a mucin, a rodankalium és a ptialin nevű enzimei, amely keményítőt előbb oldható keményítővé' alakít, majd dex- trinre, izomaltózra és maltózra hasít. Már egy percnyi behatás után kimutatható a jóddal pirosra festődő eritrodextrin a szájtartalomban. A nyálelválasztást zsigeri és központi idegek szabályozzák. A zsigeri rostokat a nyálmirigyek a nyak verőerét kisérő idegfonatból kapják. A parotisz központi idege a n. glossopharyngeus, melyből a rostok a n. Jacobsoni és a n. auriculotemporalis (tehát a trigeminus III. ága) útján jutnak a mirigyhez. A gl. submaxillaris és sublingualis a n. facialis útján kapja beidegzését; a rostok a chorda tympani közvetítésével a n. lingualis útján jutnak a mirigyekhez. E mirigyek a nyaki zsigeri fonat izgatására kevés sűrű nyálat választanak el, míg az ú. n. chorda-nyál nagymennyiségű és híg. A nyálelválasztást reflexes ingerületek fokozhatják (salivatio). Ilyenek érkezhetnek az agyvelőkéreg felől, például az étvágy felébredésével, vagy az érzékszervek (látás, szaglás, ízlés) útján. Nemcsak az étvágy, hanem az undor képzeteivel is megindul a nyálfolyás. A hányás agyvelői központjának minden ingerületét átveszik a nyálelválasztás agyvelői központjai is (nausea). Fokozzák a nyálelválasztást egyes mérgek, amelyek vagy közvetetlenül az idegvégződésekre (pilocarpin, physostigmin, muscarin, cholin) vagy a perifériás idegközpontokra (nicotin) vagy magukra a mirigysejtekre (kéneső) hatnak. Az ideg- rendszer megbetegedései egyik-másikban is észlelhető nyálcsorgás (ptyalismus) (nyúltvelői bénulás, Parkinson, encephalitis epidemica), de ennek oka lehet a nyál lenyelésének s az ajkak záróképességének hiányában is; a nyál ilyenkor a rendesnél nem több, de kifolyik a szájból. A nyálelválasztás csökkenését észleljük lázas betegen, különösen jellemző módon tífuszban, valamint olyan kóros állapotokban, amelyekben a szervezet A nyálmirigyek betegségei.
